Hálóban

Aki rendszeres fb használó,az már biztosan belegondolt abba,hogy figyelhetik-e őt? Rögzíti-e valaki azt,hogy ő mit csinál,miket lájkol,miket add meg magáról,milyen csoportba tartozik,mennyire határozható meg az élete az idővonala által és hogy vajon ezeket felhasználják-e ?

Egy hétköznapi ember nem tudhatja,hogy ezek tévhitek vagy a valóság-e.

Ha mégis figyelnek akkor is mért félnénk ezektől a megadott információktól,hiszen nem tudja mennyi a fizetésem, a címem (jobb esetben) nem adom meg, nem ismerhetnek ki sőt akár hamis adatokat is megadhatok ezekből maximum hamis becsléseket nyernek.

Valóban ?

Mit csinál egy általános felhasználó a fb-on ? 

Kedvel. Általában azt kedvelik,amik az ízlésüknek megfelelő- érdeklődési kör, amit szeret,stb.

Azonban nem veszélyesebb kiadni az ízlésünket,mint száraz adatokat??Az ízlésünk által megismerhetnek minket,hiszen ez a személyiségünk terméke.Befolyásolhatóvá válunk,mert érzékenyen közelítünk a téma felé.

Eddig a reklámpiac és a média csak találgathatott a kedveléseinkről,most azonban kezükbe adjuk az információt...

Fb spektrum

Az iskolában a pedagógusok, otthon a szülők néznek értetlenkedve a fiatalokra,akiknek amikor csak lehetőségük van fb-nak. Figyelmeztetik őket- hagyják abba, leszólják őket- "már megint fb-zol?!", próbálják őket korlátozni - elveszik a telefonjukat, stb. azonban ezek eredménytelenek lesznek,sőt talán még a diákkal össze is vesznek,ami akár a kapcsoltuk végzetét is okozhatja. A gyermek makacsul ragaszkodni fog hozzá,hiszen ez az oldal nyújtja neki a társadalmi köteléket,ami ebben a korban szinte  a legfontosabb.Így esélytelen hatni rá.

Akkor mit tud tenni egy szülő vagy egy pedagógus?

Rengeteg pedagógus tart a fb-tól. Miért ? Mert újszerű? De az IKT is újszerű,ami pedig a legtöbbjüket  elvarázsolja. A titok talán az,hogy ebben az interakcióban egyenrangú lesz a diákkal. Ez a generáció a tisztelet, a hierarchia rendszerében nőt fel gyermekként és most mikor az őt érné a tisztelet,akkor az nem történik meg,mert ma más formában nyilvánul meg. Lehetségesnek tartom hogy ez az indok az,ami miatt nem látják a befolyásolhatóságukat a virtuális világban.

Felregisztrálhat,de akkor őt is beszippantja ez a virtuális világ!?

Nem! Felregisztrálhat és példát mutathat!

Meg kell ismerni ezt a világot ahhoz hogy szólni tudjanak a gyermekekhez,hisz ezek nélkül alaptalan vagdalkozásokkal az önmaga helyzetét nehezítik az aggodalmaskodók. 

Számtalan hasznos lehetőség nyílik a fb-on amit hatékonyan beékelhet a mindennapokba,ezáltal nevelve és tanítva a gyermeket. 

YouTube használata az osztályteremben

Mint sok helyen láthatjuk, szerencsére terjednek a web 2.0-s eszközök használata az oktatásban is. Sok mód és lehetőség nyílik az érdeklődő, újító szemléletű pedagógusok számára.
Most szeretnék megosztani veletek a számomra újdonságnak számító YouTube Education, YouTube Teachers és a YouTube Schools weboldalakkal kapcsolatos pár információt.
A weblapok már egy éve működésbe léptek, melyeken regisztrálva kifejezetten oktató célú videók találhatóak. Az iskolák hozzáférést adhatnak diákjaiknak a saját iskolai videómegosztó felületükhöz.
A nagy hátulütője persze a nyelv kérdése, hiszen ezek a videók túlnyomóan angol nyelvűek, ami nagy gátat szab felhasználhatóságuknak.

A YouTube arra is ad tippeket nekünk, mivel lehet legeredményesebben és leglátványosabban bevonni az osztálytermi folyamatokba a weboldalaik használatát:

1. Elkötelezhetjük diákjainkat olyan videók bemutatásával, melyek a saját életükkel kézzelfogható kapcsolatban állnak. A videók különböző véleményt és nézőpontokat válthatnak ki a diákokból, ami segíthet akár egy tudományos vita szikráját kipattintani. (pl. különböző látványos fizikai, kémiai kísérletek)
2. Egy-egy témakör kapcsán külön lejátszási listákat hozhatunk létre, melyek elemei automatikusan játszódnak egymás után, megválaszthatjuk a sorrendet, kihagyhatunk belőle részeket, stb.
3. A munkánk archiválása, melyeket évről évre felhasználhatunk, pl. grafikonok magyarázata, melyeket a diákok újranézhetnek, újraértelmezhetnek.
4. Lehetőség egy-egy témában mélyebbre ásni. Olyan lejátszási lista létrehozása, mely a kötelező anyagrészen túlmutat, jobban leás egy-egy témakörben. Ezzel segítve az érdeklődőbb diákokat.
5. A lemaradó diákoknak olyan videók feltöltése, melyek otthon újranézve segítenek a felzárkózásban.
6. Áttekintés az elkövetkezendő vizsgáról, tesztekről.
7. Kísérő kvízek a videók mellé az azonnali visszajelzés céljából.
8. Ha a diákok az új anyagot megelőzően kapnak egy gyors, témaáttekintő videóvázlatot, akkor később erre építve, csoportmunkában lehet feldolgozni az anyagrészt. Így a diákok maguk is tanárrá válhatnak.

Ezek az eszközök nagyon praktikusak lehetnek, ha a felületeket szisztematikusan, naprakészen és egyértelműen vezetjük. Sajnos sok olyan próbálkozást láttam már, ahol Én magam sem igazodtam ki a tömérdek információ és adattömeg között, nem hogy egy gyerek... Ilyen esetben, hiába van benne sok munka és jó szándék, de nem ér célba, hiszen nagyobb nyűg a használata, mint amennyi az öröm benne. Nagyon fontos a pontos témamegjelölés, az egyértelműsítő alcímek és a helyes kategorizálás is.   

Megvalósítható oktatási ötletek a közösségi oldalak használatához 2.rész (Filkey Kata)

2. Kell egy vezető

játék: Kiválasztunk egy "karmestert" a gyerekek közül, Ő lesz a vezető.
Egy másik gyereket pedig kiküldünk a teremből. Ő lesz az, akinek majd ki kell találni a cselekményt, amit a teremben maradt többi gyerek fog eljátszani neki.
Azok a gyerekek, akik a teremben maradtak, kivéve a "karmestert" bekötjük a szemüket és innentől a "karmesterre" vannak utalva.
A "karmester" irányíthatja a bekötött szemű gyerekek mozgását, szerepét a jelenetben.
Bármilyen mozgást betaníthat neki úgy, hogy a végére összehangolt jelenetet adjon elő. Például: egy osztály egy tanórán ül, mindenki ír és egy ember magyarár :) ö a tanár :)
A kiküldött játékos akkor térhet vissza, ha a bekötött szemű játékosok kész vannak a jelenettel.
Mikor belép a terembe, megnézi a jelenetet és ki kell találni, mit adtak elő a többiek.
A játék alatt a "karmester" beszélhet, a bekötött szemű gyerekek nem.

Cél: Azok a gyerekek, akiknek be van kötve a szemük, "birkák" és mennek a vezetőjük után, bármit mutat nekik. A "karmestert"érdemes megfigyelni mennyire él vissza helyzettel.

Kellék: egy nagy terem és olyan anyag, amivel be tudjuk kötni a gyerekek szemét .


Minden játékot szeretnék még tematikusabban leírni, összegyűjteni, jobban megfogalmazva a célt, akkor mikor már minden játék meglesz. És ebből összeállítani majd az évvégi egyéni feladatot is.



Miden játékot én találok ki. ;)

Események

Események::: Csatlakozás   Talán   Elutasít

Pár hete több ismerősöm is megosztotta ezt a képet a Facebookon. Még gimnazista voltam, amikor édesanyámék küldtek nekem egy SMS-t, hogy kész a vacsora, miközben egy emelet választott el csak minket, és korábban – és szerencsére azóta– sem volt erre példa. Engem ez már akkor is zavart, és feleslegesnek tartottam, hiszen máskor tudtak szólni rendesen is. 

Szomorúnak találom a képet, a helyzetet. Annyira személytelenné kezd válni a világ. Félek, hogy tényleg ilyen lesz a jövő, hogy szinte csak interneten fognak kommunikálni az emberek. Nem csak a Facebook a hibás az ilyen dolgokért, a szülőknek is oda kell figyelni. A családok este és hétvégén vannak (jó esetben) együtt, azt a kis időt is akkor töltsék együtt, és ne online beszéljék meg a fontos dolgokat.

Több családnál is tapasztaltam, hogy a szülő egy fontos dolgot nem onnan tudott meg, hogy a gyermeke elmondta, hanem a gyermek facebook profilján, vagy a blogján olvasta, látta.

Remélem azért a jövőben normalizálódnak majd az emberek és a közösségi oldalak kapcsolatai!

2012. október 7.

Iwiw vs. Facebook

IWIW vs. Facebook

2005-ben regisztráltam az IWIW közösségi oldalon. Akkoriban még meghívó volt szükséges a regisztrációhoz. Sokáig nem is hallottam a Facebookról, olyan 2007-2008 körül csak. Akkor úgy gondoltam, hogy elég az magyar közösségi oldal is, és nem is igazán foglalkoztam vele. Persze jó volt megtalálni a régi ismerősöket, vagy éppen az újakkal felvenni a kapcsolatot, de nem éreztem annyira hétköznapinak, jó esetben, ha hetente egyszer bejelentkeztem. 

Aztán 2009-ben meggondoltam magam, és mégis csatlakoztam a Facebook-csoporthoz. Fura volt megszokni, de gyorsabbnak és átláthatóbbnak tűnt, mint az akkor már igencsak lassuló, sok problémával küszködő wiw. A legtöbb barátom, ismerősöm már csak a Facebook fiókját használta, használja, és én is ’átszoktam’. Azóta töröltem magam az IWIW-ről, mert körülbelül félévente, ha bejelentkeztem, és akkor is csak tele volt körlevélellel a postafiókom, és idegenek jelölgettek be ismerősnek.

A Facebook Like gombja is előnynek számít, hiszen az emberek szeretik ezt a plussz alkalmazást.

Találtam egy videót, hogy az utca embere melyik közösségi oldalt szereti jobban:

http://www.tabutv.hu/video/a_rendorseg_all_a_facebook_mogott__1953

Vidéken többen használják az IWIW-et, mint a Facebookot. A Facebooknak ma már nincs ellenfele, világszerte a leglátogatottabb közösségi oldal.

2012. október 4.

Feltört Facebook

Mi a teendő, ha feltörték a Facebook-fiókunkat?

Mióta csatlakoztam a Facebookhoz, több ismerősömmel is megtörtént, hogy feltörték a profiljukat. Nem lehet tudni, hogy a tettes egy ismeretlen hacker, vagy egy rossztevő-e.

Elővigyázatosság: én kéthavonta szoktam cserélni a jelszavamat körülbelül. Van benne nagybetű, szám, és jel is. Mindig vigyázzunk arra, hogyha ismeretlen helyről lépünk be, akkor utána ne felejtsünk el kijelentkezni. Munkahelyen és iskolában is!

Mit tegyünk, ha mégis megtörtént a baj?

Először is forduljunk a Facebook Súgóközponthoz:  

https://www.facebook.com/help/?faq=203305893040179#My-account-is-hacked

Itt jelenheted, hogy mi történt.

Ezek után változtasd meg a jelszavakat, ne csak a Facebook jelszavadat, hanem az emailhez, twitterhez, és többihez tartozó jelszavadat. Lehet, hogy vírus van a gépeden, ezért érdemes letölteni egy megbízható vírusirtót, és azt futtatni.

Ne felejts el szólni az ismerőseidnek is, ha valaki esetleg rosszindulatú üzeneteket, hozzászólásokat kap, akkor tudnia kell, hogy az nem tőled jött, és hogy nehogy őket is célba vegye a hacker, és ellopja az adataidat. Azzal, hogy minél előbb riasztod ismerőseidet, megakadályozhatod, hogy hozzád hasonló helyzetbe kerüljenek.

2012.szeptember 27.

Pew -kutatás:

hipotézis: Fb -ismerőseinek hálózata nagyobb, mint amennyit offline barátaink közé sorolunk
               --> valószínűsíthető hogy az ismerősök egymás közti kapcsolatai is gyengébbek

Kutatás: Barátaink egymással való barátságának mérőszáma a denzitás,amely 0 és 1 közötti viszonyszám.
Tehát ha egy barátunk sincs,aki a többi barátunk barátja lenne --> denzitás: 0
De ha minden barátunk egymásnak is barátja --> denzitás: 1

Háttéradat: Egy szociológiai kutatásból tudjuk,hogy a baráti csoportok átlagos denzitása 0,36 --> 1000 barátból 36-an ismerik egymást.

Eredmény:  Fb felhasználók adatainak denzitása 0,12

Tehát a fb más társsas közeg,mint a nagyvilág. A felhasználókban sokszor nem tudatosított szabályok irányítják,mint az offline világot, s az ott érvényes pszichológiai működések - pl. szeretet, gyűlölet  vonzalom- a virtuális térben máshogy érvényesülnek. Éppen emiatt nehéz összehasonlítani a virtuális kapcsolatot a hús-vér barátságokkal..

Forrás: Költő András: Igazi barátok-e a facebook barátok ?

Megvalósítható oktatási ötletek a közösségi oldalak használatához 1.rész

A slideshare-en (http://www.slideshare.net/pkitano/20-viable-social-network-ideas) találtam egy előadást, ami beindította a fantáziámat. És a múlt órai téma is nagyon érdekes volt számomra, hogy hogyan taníthatjuk meg a gyerekeket a közösségi oldalak használatára.

Kitaláltam, hogy a silde-on szereplő pár "használható ötletből" egy csoport számára olyan feladatokat, játékokat készítek, amik rávezetik a gyerekeket, a közösségi oldalak normális használatára. Innentől kezdve minden blogbejegyzésben fogok ismertetni egy játékot. Ime az első.


1. Közös cél

Játék: a gyerekek párba rendeződnek, hogy ki kinek a párja azt sorsolás alapján döntünk el. A párok úgy beszélgethetnek csak, hogy egy szóval reagálhatnak egymásra.
A téma először kötetlen, hogy a párok szokják a helyzetet és egymásra is hangolódhassanak, majd kis idő után a páros egyik tagjának mutatok csak meg egy témát, amiről kell beszélniük.
A olyan témára gondoltam például, hogy egy találkozót kell leszervezniük a pároknak. Meg kell beszélni egy helyet és időpontot. Az a páros, akinek ez sikerült és "ugyan arra a találkozóra mennek" :) kapnak egy újabb témát és párt cserélnek.
A cél: A gyerekek egy butított kommunikációs helyzetben is próbálják egymás tudomására adni, hogy mit szeretnének a beszélgetés végére elérni.
A találkozó egyeztetés esetén, megegyezni a helyen és az időponton.
Kellékek: szócetlik a téma megadásához.

Egybecsengő tematikák?

Uher Bertalan, Digitális tanulás c. blogján olvasgatva ( http://uherbertalan.blogspot.hu/ ) haraptam rá ismét arra az ötletre, ami engem mindig is foglalkoztatott, mondhatni dühített is kissé: miért is nem lehet megpróbálni összehangolni a magyar, a történelem, az ének/zene és rajz/művészettörténet órákat?
Már általános iskolás diákként is mindig azon töprengtem, hogy amikor történelemből az ókornál, irodalomból a reneszánsznál, míg rajzórán a barlangrajzoknál tartunk, szinte esélyt sem kapunk, hogy egységben, komplexen lássunk egy-egy történelmi korszakot.
Persze tudom én, sok extra munka, pedagógusok közti kooperáció, sok-sok egyeztetés és plusz idő árán lehetne ezt csak megvalósítani, és ha leadhatom a saját óráimat bárki beleszólása nélkül, miért is fecsérelnék annyi energiát erre.
Erre a problémára a web 2.0-es alkalmazások tökéletes megoldást kínálhatnának. A különféle blogok, közösségi oldalak olyan csatornaként használhatók, melyek segítségével létre lehetne hozni minden osztálynak, csoportnak egy-egy olyan online felületet, melyen a pedagógusok, ha nem is óráról órára lebontva, de legalább nagy vonalakban követhetővé tehetnék az aktuális és elkövetkező tananyagot.
Ezzel orvosolva azt a kifogást, hogy állandó tananyagegyeztetésre, személyes találkozókra és sok plusz időre lenne szükség az e fajta oktatáshoz. Ez a módszer lehetőséget adna a pedagógusoknak arra, hogy időről időre ránézzenek kollégáik munkájára, akár otthonról, utazás közben vagy az órák közti szünetekben, és így szinkronizálni lehetne a tanórákat, segítve a diákokat az átfogó kép kialakításában.
Ez természetesen a diákok számára is hozzáférhető felület lenne, melyen közzétehetők a tananyagokhoz kapcsolódó kutatások, információk, felmerülő kérdések és így tovább.

Könczöl Tamás gondolatai és számadatai az Én kèrdèseimmel

http://www.kapostiszk.hu/letoltheto/1.pdf

Könczöl Tamás az "IKT kompetenciák fejlesztése - SAP Learning Solution a közoktatásban: Educatio" címmel tartott előadást. 

Sok érdekes dolgot fedeztem fel benne, ami számomra megdöbbentő volt. 

Például az elején lévő számadatok, hogy a pályán lévő pedagógusok 69% használ otthon számítógèpet, vèlemènyem szerint kevés, és ezek 23% tud otthon internetet használni. Ez mèg kevesebb és számomra elkeserítő. 

Felmerült bennem a kérdés, hogy így, hogy várhatjuk el a pedagógusoktól, hogy olyan feladatot adjanak a diákjaiknak, amik otthoni internetes vagy bármilyen elektronikus hozzáférést igényeljen, ha ők otthon ezzel nem tudnak foglalkozni? 

Továbbá, elgondolkodtam azon is, hogy a közvetlen és a közvetett környezetemben egyetlen háztartást sem ismerek ahol ne haszálnának internetet vagy számítògépet. 

Ami, természetesen e mellett nagyon megnyugtatò, amit a 4. dián olvashatunk, hogy a pedagógusok kétharmada nagyon fontosnak tartja a továbbképzés alkalmával, hogy ilyesfajta, vagyis számítògépes oktatàson is részt vehessenek. 

De sajnos, azt is olvashattuk, hogy a fenntartòk, mindössze negyede tudja csak finanszírozni ezt a fajta igényt a pedagógusoknak. 

Ezért nehéz nagyon olyan iskolát találni, ahol interaktív a számítógépes tanulàs.  Illetve ahol a hagyomànyos mòdszert ötvözik valami IKT-s eszközzel. 

Diszkrimináció ?

"Nem is vagy ember, ha nincs facebookod!"- "regulázta" az egyik munkatársam a másikat egy éve a nyári munkahelyemen.
K.-nak természetesen azóta lett fbk-ja és az aktív felhasználok körébe is beállt.

Egy virtuális profil tehát adhat okot ma már diszkriminációra?

K.-ról miután kiderült elzárkozása mindenki furcsán nézett rá,gondolván valami nem stimmelhet vele,pedig ő csupán némi diszkréciót akart megtartani magának. Ha valakinek nincsen adatlapja az általában okkal van. Őszintén szólva csodálom azokat az embereket,akik nem reggelnek fel,hiszen a mai világ már szinte teljesen erre rendezkedett be.
Engem  személy szerint megdöbbentett amikor először láttam meg a kajás dobozon hogy lájkold a facebookon.Az első reakcióm az volt hogy elnevettem magam hogy mi ez már,majd hallottam tévében,rádióban és láttam még több megdöbbentő helyen,majd  egy kis idő után félelmetes lett számomra. Olyannyira hogy elakartam zárkózni előle azzal hogy letörlöm magam. Diszkrécióra vágytam. Végig gondoltam a dolgot és rájöttem hogy ha megtenném rengeteg információtól fosztanám meg magam,mind az ismerősök,mind az egyetemmel kapcsolatban,stb.
Így maradtam fent  és igyekeztem beállítani szigorú biztonsági beállításokat,amik alapja persze gyakran változik a piacképesség miatt.

Mikor fog jönni egy jobb "facebook"? - lásd iwiw,myvip és hasonló oldalak szisztémájában.  Egyszer minden lecseng,ez mikor fog?Fog-e egyáltalán ?

Éden ?

"Lehet hálózatban élni csak meg kell találni azt a közösséget,ami igazán és értelmesen befogad és körbevesz." Tari Annamária
Elgondolkodtam a dolgon,hogy azok az  emberek akik "virtuálisan élnek" vajon van -e igényük társas interakciókra? Hiszen kielégítésre talál az adott közösség által a hovatartozás, a figyelmi igény a másikra és önmagára irányulóan,  "meghallgatják"- olyan módon hogy nincs közvetlen reakció,de mégis csak kap rá véleményt.Ez ideális lenne a jövő emberének? Az érintések, a közvetlen reakciók és a többi társas interakciókkal járó jelenségének igénye megszűnik?
Sajnos én is az a típus vagyok,aki amikor haza ér az az első,hogy bekapcsolja a gépet és ott ül passzívan meredve a képernyőre. Azonban én ezután igénylem az emberek társaságát,így  nem értem azokat akiket ki tud elégíteni ez a lekorlátozott "éden".

Virtuális világ spektruma

Az Y generációt választottam témámnak,mert szeretném jobban átlátni a körülöttem zajló gyors lefolyású világot. 
Ezzel kapcsolatosan olvastam a bloggokról,amikről őszintén szólva nem is gondoltam volna ezeket az érzelmi játékokat. 
Tari Annamária könyvében leírja hogy az ego-pillanatfelvételek egy gondoldatot,eseményt exponálnak a blogger életéből és én kiterjesztésnek fogható fel.
Nem vagyok az a típus,aki az internet alkalmazásai között otthonosan mozogva ismer minden trendet.Számomra a gmailnél, a facebooknál, az etrnél és néhány érdekes oldalnál a virtuális világ véget ér. De ahogy egyre jobban belemélyedek a témámba látom hogy vannak akiknek ez a világ sokkal inkább élvezhetőbb mint a valódi.. 

Kèrdezni néha nehezebb, mint válaszolni...

Kérdezni néha nehezebb, mint válaszolni.

Ez a gondolat futott àt rajtam, mikor leültem azon gondolkozni, milyen kèrdéseket tegyek fel a gyerekeknek a közösségi oldalak használatáròl.

Ami nehézség nekem, hogy:
- milyen kérdéseket teszek fel - hogy fogalmazom meg, hogy érthető legyen?
- tisztàzzak-e számomra egyèrtelmű dolgokat?
- tisztázzam-e például, hogy van-e internet hozzàfèrèse?
- ès milyen válaszokat várok?- szeretném-e, hogy nagy különbségek legyenek a korcsoportok között vagy ez természetes, hogy nagy lesz szòrás?

Továbbà olyen kèrdèssort szeretnènk Barbival, ami jò 4-es, 7-8-os és gimnazista tanulòknak egyaránt, hogy a méréseink eredményeit össze tudjuk hasonlítani.

Tehát kérdezni, igenis nehéz, válaszolni egyszerű.

Ami ennèl gördülèkenyebb, a már sok èves együtt dolgozás és a jò kapcsolat miatt, hogy Barbival nagyon egyszerű és jó dolgozni. Könnyen egyeztetünk, könnyen hozzuk ki egymàsból a minőségi munkavégzést, mert ismerjük egymást. Ismerjük egymás személyiségèt, èrdeklődésèt és nézeteit, amelyek sokban nagyon hasonlòak.