Epilógus

Számításaim szerint ez az utolsó blogbejegyzésem. Minden egyes bejegyzésnél elolvastam egy cikket,hogy legyen némi támpontom a vélemény alkotással kapcsolatban,azonban most úgy döntöttem hogy kiemelem az új ismereteim közül azokat,amik leginkább elgondolkodtattak.

Mindig is félelemmel töltött el az internetes világ gyors és innoatív fejlődési mutatói. Saját magamon is megtapasztaltam ennek hatását,hiszen a mindennapjaim aktív programja lett a facebook böngészése, az anyagokról való kutakodás, a könyvek  digitális formátumú olvasása,stb. és mindennek az oka az egyszerűség,gyorsaság és a hatékonyság.

De az én egyszerű világomon kívül ennél sokkal jelentőségteljesebb változásokat is maga után vont a fejlődése. Hatalmas generáció különbségek léptek fel a x,y és z között. Digitális énképek jelentek meg másítva az emberek személyiségét egyfajta menekülés és valódi én megvalósulása szerepében. Az agy funkcionalitásának átalakulása szintén folyamatban van.A számítógép ma már kultúránk részévé vált..

Ezek a bloggolások,mintha csak egy lavinát indítottak volna el bennem úgy éreztem magam,ugyanis az irományok után még gondolkodni szoktam az adott cikken és ez tetszett. Tetszett hogy a gyors napjaimban egy kicsit elgondolkodtatott,így fel tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.

Gyerekek és a Facebook?

Ez a kérdés személyes érintettségből fakadóan merült fel bennem. A minap kishúgom (8 éves), próbálta ismét rávenni édesapukáját, hagy legyen már neki is Facebook-ja, hiszen már olyan sok barátja fent van, és persze, a nagyobb tesóknál is igen gyakran látja megnyitva az oldalt, ami nyilván valóan azt jelenti, hogy ez egy szuper jó dolog, és hát igencsak károsodik a szociális státusza annak, aki még nincs fent eme ominózus weboldalon.
Én speciel azok közé tartozom, akik 80%-ban kizárólag levelezésre használják az oldalt, a maradék 20%-ban pedig a tanulás megúszására használt pótcselekvések egyikeként céltalanul nézelődöm.
Nos így mire használná a 8 éves az oldalt? Játékok és képnézegetés nagy mennyiségben. És mitől is vonódik el ez az idő? A játéktól. Hiszen házit írni muszáj, fürdeni muszáj, az esetleges házimunkákat meg csinálni szintén. Így az egyetlen rugalmas időszak a játék ideje. Viszont ha kicsit jobban belegondolunk ez az idő sok helyen tévézéssel telik el sajnos. Ennél viszont még a számítógépezést is hasznosabbnak gondolom.

Na de visszatérve a családi anekdotához, hogy-hogynem, de lett saját profilja kishuginak, akár elérte a kívánt korhatárt, akár nem. Jó Y generációsként egy óra leforgása után profin használta az összes alkalmazás, a legapróbb fülecskéig. És bár autodidakta módon sem túl bonyolult kiigazodni ezeken az oldalakon, nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek mellett legyünk használat közben, tanítsuk meg az oldal szabályaira, legyenek azok hivatalosak, vagy csak morálisak. Mutassuk meg, a valóban hasznos és világítsunk rá a csupán időrabló arcára.

Tulajdonképpen ha csak a saját ismerőseimet veszem alapul, rengeteg olyan embert tudnék sorolni, akik olyan szituációkban, vagy olyan céllal használják az oldalt, mely valószínűleg a legtöbb embert csak úgymond idegesít. Az egyik legkritikusabb korosztály véleményem szerint a kiskamasz életkor. A szülők részéről nagy felelőtlenségnek tartom, hogy minden fajta kontroll nélkül engedik gyermekeiknek a gyakran megbotránkoztató képfeltöltést, és mindenfajta szociális erkölcs nélküli megnyilvánulásokat. Nem érzem magamat se maradinak, se koravénnek, de gyakran nem térek napirendre egy-egy ismerősöm aktuális profilján található tartalmak felett.

Nyilvánvalóan nem kamaszkorban kellene elkezdeni az e fajta erkölcsök gyermekekbe plántálását, de elnézni, és elfordulni sem szabad.

Tanári hitelesség

Világszerte emberek milliói regisztrálnak online közösségi oldalakon, engedve ezzel betekintést bárkinek privát életükbe. Sokan nincsenek tisztában a tartalmak védelmével, a képek és bejegyzések láthatóságának szűrésével. Én már önmagában azt sem értettem, hogy lehet, hogy az emberek ennyire nem aggódnak azon, mit szólhat mondjuk főnökük, jövőbeli munkáltatójuk a szűrés nélkül felkerülő tartalmakhoz egy-egy görbe estéről, kéretlen hozzászólásokról, stb. Természetesen mondhatjuk erre, hogy a munka utáni életét mindenki úgy éli, ahogy akarja, de ez véleményem korántsem ilyen egyszerű. Közismert az első benyomás által keltett hatás meghatározó ereje, és ha belegondolunk, egy online profil bármikor újra és újra megtekinthető, így mélyülve el mindenkiben az a kép, melyet ott mutatunk. 

Tovább gondolva, a pedagógusok szerepe fokozott figyelmet kíván ilyen témában. Ők példaképet jelentenek, diákjaiktól tiszteletet és megbecsülést várnak, ami egy magasabb szintű viselkedési szabványt kíván. Ezzel szemben a website-ok, mint a Facebook is, a csengetés utáni tevékenységeket mutatják, melyek nem minden esetben tesznek eleget ennek az elvárásnak. Különösen érvényes ez a pályakezdő pedagógusokra, akik az egyetemekről kerülnek vissza a tantermekbe. 

Sok munkahellyel összeférhetetlen egy effajta online profil létrehozása, képzeljük csak el a felsőbíróság elnökét ábrázoló hétvégi sörözős fényképet. Hitelessége, tisztelete azonnal zuhanórepülést venne szemünkben. Itt nem maga a cselekvés a meghatározó, hiszen mind emberek vagyunk privát élettel, és teljesen hétköznapi szabadidőeltöltési módokkal. A probléma az ezeket közszemlére tévő megmozdulásokkal van. 

Pedagógusoknál persze nincs ekkora nyomás, de nagy odafigyelést igényel a nem megfelelő tartalmak kiszűrése integritásuk érdekében. A diákok sokszor érdeklődnek tanáraik magánélete felől, főleg ha korban viszonylag közel állnak egymáshoz. Érdekes lehet, ki hol tölti az iskolán kívüli szabadidejét, hova jár esténként, milyen koncerteken vesz részt, milyen divatot követ. Hol van a határ a kapcsolatkialakításban? Csábító lehet egy nagyon népszerű, laza kép kialakításának a gondolata, ám ez könnyen a visszájára fordulhat, kellemetlen helyzeteket előidézve. 

Így a magánélet legyen elkülönítve a publikus tartalmaktól, függetlenül attól, milyen osztályfokon tanítunk. 

Amerikában nagy figyelem szegeződik a tanárokról diákjaik által kreált weboldalak és online profilok azonnali levadászására, mellyel azonnal személyiségjogokat sértenek. Iskolai szabályozás szintjén áll a helyzet.

Összességében arra próbáltam rávilágítani, hogy a közösségi oldalak rengeteg pozitív felhasználási lehetősége mellett fokozott figyelmet kell fordítani internetes tartalmaink korlátozásáról, szelektált közzétételéről. 

Átalakulás

Minden generáció fel tud idézni olyan pillanatokat az életéből,amikor unta vagy kiállhatatlan dolognak érezte a tanulást, amikor semmi kedve nem volt iskolába menni,vagy végigolvasni egy hosszú olvasmányt,esetleg olvasó naplót írni.

Az információs kor előtt a diákok lineáris folyamatban tanultak, a könyvük mellett az órai anyag,esetleg a mellé kiadott ajánlott irodalom voltak a források. Ma ez a lineáris folyamat megváltozott,mert az internet arra ösztönzi használóit,hogy egyik honlapról a másikra ugráljanak ahelyett,hogy egyetlen forrásra,például egy könyvre összpontosítsanak.Ez az új asszociatív gondolkodás,ami a diákok többségét képtelenné teszi arra,hogy elmélyüljenek az olvasásban vagy az írásban,a régi linerás működést igénylő tevékenységekben.

A kognitív folyamatok az agy neuroplaszticitása következtében változnak. A szokások,tanulási forma,az olvasási művelet és az íráskészség még nem nagyon látványos,de annál komolyabb átalakuláson megy keresztül. A neuroplaszticitás az agynak azt a képességét jelenti,amelyben a neuronok reagálnak a bemenő jelek típusának,erősségének és frekvenciájának megfelelően.

Az agyi képalkotó vizsgálatok bizonyítják,hogy a neuronok működése változást mutat, új kapcsolatok létesülnek ebben a tanulási folyamatban. Az információs kor is új bemenő jeleket jelent mindannyiunk számára.A megannyi vizuális inger folyamatosan áramlik,amiből kiválogatjuk a fontosabbakat és ezzel új asszociatív pályákat hozzunk létre saját agyi tevékenységünkben. Azonban a bemenő jelek mértéke és intenzitása mellé társulnak újabb vonások is.."
Tari Annamária

Szülő szemmel

Az internet világszerte komoly fejtörést okoz a felnőtteknek.Nem mindegy ,mennyire következetes az védelem,amit kialakíthatnak.Arra ugyanis nem számíthat senki,hogy az internet lesz oly kegyes és figyelembe veszi gyermeke életkorát és szabályozz dolgokat.

Ahogyan a közlekedésben egy kereszteződéshez érve körbenézzünk hogy nem jön-e autó úgy kell megtanulnunk vigyázni önmagukra is az interneten,csak azonban ezen a színtéren még mindig tanulni kényszerülünk.

A szülők olykor belefutnak olyan csapdába hogy megtanítják gyermeküket maszkot viselni,mert az internet veszélyes,így okot,engedélyt, kap a szülőtől egy hazugságra. De vajon mit kezd érzelmileg ezzel az engedéllyel akkor,ha más, offline helyzetben jól jönne egy kis hazugság vagy kegyes csalás?

Tinik életszakaszában még képtelenség különbséget tenni a szükséges álca és a valódi hazugság között,mert ebben a korban még elég képlékeny a valóság törvényeinek felismerése.Ilyenkor jelennek meg az első iskolás füllentések az osztályzatról, másnapi dolgozatról azonban ebben az életkorban különösen nagy hangsúlyt fektetnek a szülők az őszinteség és a becsületesség kialakulására.
Most viszont azt látjuk hogy egy pontban a szülő maga ad felmentést,amit félelmében esetleg tehetetlenségében tesz. Ez az engedély azonban nem általános érvényű. Ezzel vajon a gyermekek is tisztában vannak e ?Vagy jogosan vágja oda majd egyszer csak oda a szülőnek,hogy : " Te mondtad hogy hazudjak! Akkor most mit magyarázol? Most lehet vagy nem ????

Álarchatás

Az információs kor gyakorlatilag bármilyen életkorú felhasználójának ad egy olyan csatornát,melyen keresztül kiléphet a realitás keretei közül és "megszólíthatja,megjelenítheti" mindazt,amit tudatos és tudattalan fantáziájában van.

A generalizációs hatások miatt ez a lélektani működés hatással van egyéb korlátok leomlására is. A virtuális tér megengedi, hogy olyan érzelmek és fantáziák váljanak az online világban "valósággá",aminek következménye a további vonzódás,az élmény újbóli átélése után,ami tehát egyfajta addikció. És természetesen, ahogy a felnőttek úgy  a kamaszok is élnek a lehetőségekkel.

László Miklós és Kósa Éva 2011-es kutatásából kiderül, hogy minden 5. alany adta már ki magát másvalakinek e-mailezés vagy MSN-ezés közben.

Arra a kérdésükre, hogy „Kerültek-e közel valakihez a neten? – a fiatalok majdnem fele 48% válaszolt igennel.

Az képernyőn és az online világban tehát olyan képek és információk vannak, amiket a kamaszok is aktívan használnak, jóindulatúak és naivak a veszélyt illetően,de nem áll távol tőlük,hogy továbbgörgessék a feszültségeiket. Elhiszik, hogy az élet ilyen – és miért ne hinnék? Ebben a világban élnek..

Igények az oktatásban

Az oktatás területe komoly változásokon megy keresztül. Nemcsak amiatt mert a diákok "mások",mint elődeik,hanem azért mert az információs kor digitális világa átalakítja a megértés,bevésődés,felidézés folyamatát.

A tanítás alappillére a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Nagyon fontos a figyelem, a koncentráció, az érdeklődés, azaz a tanulási motiváció. Azonban ha a tanulási motiváció változik, akkor a nehezül az oktatás, amely a régi módszereket használja.

És itt vetődnek fel egy pedagógus számára különböző kérdések:

- Jelenleg mi számít nekik, érdekesnek?

- Milyen intenzitással képesek tanulni most?

- Milyen formátumú legyen a tananyag ?

- Hol húzódik meg majd a határ a bevésődött ismeretanyag és a megkereshető tartalom között?

Kutatások bizonyítják, hogy az információ elérési helyét pontosabban idézzük fel, mint magát a tartalmat => kognitív képességek átalakulóban vannak, így a régen kialakult súlypontok áthelyeződnek.

Változik az általános műveltség és tudás térképe az által, ahogy a fontos/nem fontos aspektus kialakul. Tehát a pedagógusoknak "kötelező" lépést kell tartaniuk az új generáció igényeivel azért hogy munkájuk eredményes legyen ?