2012. december 11., kedd

Álarchatás


Az információs kor gyakorlatilag bármilyen életkorú felhasználójának ad egy olyan csatornát,melyen keresztül kiléphet a realitás keretei közül és "megszólíthatja,megjelenítheti" mindazt,amit tudatos és tudattalan fantáziájában van.

A generalizációs hatások miatt ez a lélektani működés hatással van egyéb korlátok leomlására is. A virtuális tér megengedi, hogy olyan érzelmek és fantáziák váljanak az online világban "valósággá",aminek következménye a további vonzódás,az élmény újbóli átélése után,ami tehát egyfajta addikció. És természetesen, ahogy a felnőttek úgy  a kamaszok is élnek a lehetőségekkel.

László Miklós és Kósa Éva 2011-es kutatásából kiderül, hogy minden 5. alany adta már ki magát másvalakinek e-mailezés vagy MSN-ezés közben.
Arra a kérdésükre, hogy „Kerültek-e közel valakihez a neten? – a fiatalok majdnem fele 48% válaszolt igennel.

Az képernyőn és az online világban tehát olyan képek és információk vannak, amiket a kamaszok is aktívan használnak, jóindulatúak és naivak a veszélyt illetően,de nem áll távol tőlük,hogy továbbgörgessék a feszültségeiket. Elhiszik, hogy az élet ilyen – és miért ne hinnék? Ebben a világban élnek..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése