Az információs kor gyakorlatilag bármilyen életkorú
felhasználójának ad egy olyan csatornát,melyen keresztül kiléphet a realitás
keretei közül és "megszólíthatja,megjelenítheti" mindazt,amit tudatos
és tudattalan fantáziájában van.
A generalizációs
hatások miatt ez a lélektani működés hatással van egyéb korlátok leomlására is.
A virtuális tér megengedi, hogy olyan érzelmek és fantáziák váljanak az online
világban "valósággá",aminek következménye a további vonzódás,az
élmény újbóli átélése után,ami tehát egyfajta addikció. És természetesen, ahogy
a felnőttek úgy a kamaszok is élnek a lehetőségekkel.
László Miklós és Kósa Éva
2011-es kutatásából kiderül, hogy minden 5. alany adta már ki magát
másvalakinek e-mailezés vagy MSN-ezés közben.
Arra a kérdésükre, hogy „Kerültek-e
közel valakihez a neten? – a fiatalok majdnem fele 48% válaszolt igennel.
Az képernyőn és az online
világban tehát olyan képek és információk vannak, amiket a kamaszok is aktívan
használnak, jóindulatúak és naivak a veszélyt illetően,de nem áll távol
tőlük,hogy továbbgörgessék a feszültségeiket. Elhiszik, hogy az élet ilyen – és
miért ne hinnék? Ebben a világban élnek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése