Tovább gondolva, a pedagógusok szerepe fokozott figyelmet kíván ilyen témában. Ők példaképet jelentenek, diákjaiktól tiszteletet és megbecsülést várnak, ami egy magasabb szintű viselkedési szabványt kíván. Ezzel szemben a website-ok, mint a Facebook is, a csengetés utáni tevékenységeket mutatják, melyek nem minden esetben tesznek eleget ennek az elvárásnak. Különösen érvényes ez a pályakezdő pedagógusokra, akik az egyetemekről kerülnek vissza a tantermekbe.
Sok munkahellyel összeférhetetlen egy effajta online profil létrehozása, képzeljük csak el a felsőbíróság elnökét ábrázoló hétvégi sörözős fényképet. Hitelessége, tisztelete azonnal zuhanórepülést venne szemünkben. Itt nem maga a cselekvés a meghatározó, hiszen mind emberek vagyunk privát élettel, és teljesen hétköznapi szabadidőeltöltési módokkal. A probléma az ezeket közszemlére tévő megmozdulásokkal van.
Pedagógusoknál persze nincs ekkora nyomás, de nagy odafigyelést igényel a nem megfelelő tartalmak kiszűrése integritásuk érdekében. A diákok sokszor érdeklődnek tanáraik magánélete felől, főleg ha korban viszonylag közel állnak egymáshoz. Érdekes lehet, ki hol tölti az iskolán kívüli szabadidejét, hova jár esténként, milyen koncerteken vesz részt, milyen divatot követ. Hol van a határ a kapcsolatkialakításban? Csábító lehet egy nagyon népszerű, laza kép kialakításának a gondolata, ám ez könnyen a visszájára fordulhat, kellemetlen helyzeteket előidézve.
Így a magánélet legyen elkülönítve a publikus tartalmaktól, függetlenül attól, milyen osztályfokon tanítunk.
Amerikában nagy figyelem szegeződik a tanárokról diákjaik által kreált weboldalak és online profilok azonnali levadászására, mellyel azonnal személyiségjogokat sértenek. Iskolai szabályozás szintjén áll a helyzet.
Összességében arra próbáltam rávilágítani, hogy a közösségi oldalak rengeteg pozitív felhasználási lehetősége mellett fokozott figyelmet kell fordítani internetes tartalmaink korlátozásáról, szelektált közzétételéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése