Gyerekek és a Facebook?

Ez a kérdés személyes érintettségből fakadóan merült fel bennem. A minap kishúgom (8 éves), próbálta ismét rávenni édesapukáját, hagy legyen már neki is Facebook-ja, hiszen már olyan sok barátja fent van, és persze, a nagyobb tesóknál is igen gyakran látja megnyitva az oldalt, ami nyilván valóan azt jelenti, hogy ez egy szuper jó dolog, és hát igencsak károsodik a szociális státusza annak, aki még nincs fent eme ominózus weboldalon.
Én speciel azok közé tartozom, akik 80%-ban kizárólag levelezésre használják az oldalt, a maradék 20%-ban pedig a tanulás megúszására használt pótcselekvések egyikeként céltalanul nézelődöm.
Nos így mire használná a 8 éves az oldalt? Játékok és képnézegetés nagy mennyiségben. És mitől is vonódik el ez az idő? A játéktól. Hiszen házit írni muszáj, fürdeni muszáj, az esetleges házimunkákat meg csinálni szintén. Így az egyetlen rugalmas időszak a játék ideje. Viszont ha kicsit jobban belegondolunk ez az idő sok helyen tévézéssel telik el sajnos. Ennél viszont még a számítógépezést is hasznosabbnak gondolom.

Na de visszatérve a családi anekdotához, hogy-hogynem, de lett saját profilja kishuginak, akár elérte a kívánt korhatárt, akár nem. Jó Y generációsként egy óra leforgása után profin használta az összes alkalmazás, a legapróbb fülecskéig. És bár autodidakta módon sem túl bonyolult kiigazodni ezeken az oldalakon, nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek mellett legyünk használat közben, tanítsuk meg az oldal szabályaira, legyenek azok hivatalosak, vagy csak morálisak. Mutassuk meg, a valóban hasznos és világítsunk rá a csupán időrabló arcára.

Tulajdonképpen ha csak a saját ismerőseimet veszem alapul, rengeteg olyan embert tudnék sorolni, akik olyan szituációkban, vagy olyan céllal használják az oldalt, mely valószínűleg a legtöbb embert csak úgymond idegesít. Az egyik legkritikusabb korosztály véleményem szerint a kiskamasz életkor. A szülők részéről nagy felelőtlenségnek tartom, hogy minden fajta kontroll nélkül engedik gyermekeiknek a gyakran megbotránkoztató képfeltöltést, és mindenfajta szociális erkölcs nélküli megnyilvánulásokat. Nem érzem magamat se maradinak, se koravénnek, de gyakran nem térek napirendre egy-egy ismerősöm aktuális profilján található tartalmak felett.

Nyilvánvalóan nem kamaszkorban kellene elkezdeni az e fajta erkölcsök gyermekekbe plántálását, de elnézni, és elfordulni sem szabad.