Uher Bertalan, Digitális tanulás c. blogján olvasgatva ( http://uherbertalan.blogspot.hu/ ) haraptam rá ismét arra az ötletre, ami engem mindig is foglalkoztatott, mondhatni dühített is kissé: miért is nem lehet megpróbálni összehangolni a magyar, a történelem, az ének/zene és rajz/művészettörténet órákat?
Már általános iskolás diákként is mindig azon töprengtem, hogy amikor történelemből az ókornál, irodalomból a reneszánsznál, míg rajzórán a barlangrajzoknál tartunk, szinte esélyt sem kapunk, hogy egységben, komplexen lássunk egy-egy történelmi korszakot.
Persze tudom én, sok extra munka, pedagógusok közti kooperáció, sok-sok egyeztetés és plusz idő árán lehetne ezt csak megvalósítani, és ha leadhatom a saját óráimat bárki beleszólása nélkül, miért is fecsérelnék annyi energiát erre.
Erre a problémára a web 2.0-es alkalmazások tökéletes megoldást kínálhatnának. A különféle blogok, közösségi oldalak olyan csatornaként használhatók, melyek segítségével létre lehetne hozni minden osztálynak, csoportnak egy-egy olyan online felületet, melyen a pedagógusok, ha nem is óráról órára lebontva, de legalább nagy vonalakban követhetővé tehetnék az aktuális és elkövetkező tananyagot.
Ezzel orvosolva azt a kifogást, hogy állandó tananyagegyeztetésre, személyes találkozókra és sok plusz időre lenne szükség az e fajta oktatáshoz. Ez a módszer lehetőséget adna a pedagógusoknak arra, hogy időről időre ránézzenek kollégáik munkájára, akár otthonról, utazás közben vagy az órák közti szünetekben, és így szinkronizálni lehetne a tanórákat, segítve a diákokat az átfogó kép kialakításában.
Ez természetesen a diákok számára is hozzáférhető felület lenne, melyen közzétehetők a tananyagokhoz kapcsolódó kutatások, információk, felmerülő kérdések és így tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése