Epilógus

Számításaim szerint ez az utolsó blogbejegyzésem. Minden egyes bejegyzésnél elolvastam egy cikket,hogy legyen némi támpontom a vélemény alkotással kapcsolatban,azonban most úgy döntöttem hogy kiemelem az új ismereteim közül azokat,amik leginkább elgondolkodtattak.

Mindig is félelemmel töltött el az internetes világ gyors és innoatív fejlődési mutatói. Saját magamon is megtapasztaltam ennek hatását,hiszen a mindennapjaim aktív programja lett a facebook böngészése, az anyagokról való kutakodás, a könyvek  digitális formátumú olvasása,stb. és mindennek az oka az egyszerűség,gyorsaság és a hatékonyság.

De az én egyszerű világomon kívül ennél sokkal jelentőségteljesebb változásokat is maga után vont a fejlődése. Hatalmas generáció különbségek léptek fel a x,y és z között. Digitális énképek jelentek meg másítva az emberek személyiségét egyfajta menekülés és valódi én megvalósulása szerepében. Az agy funkcionalitásának átalakulása szintén folyamatban van.A számítógép ma már kultúránk részévé vált..

Ezek a bloggolások,mintha csak egy lavinát indítottak volna el bennem úgy éreztem magam,ugyanis az irományok után még gondolkodni szoktam az adott cikken és ez tetszett. Tetszett hogy a gyors napjaimban egy kicsit elgondolkodtatott,így fel tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.

Gyerekek és a Facebook?

Ez a kérdés személyes érintettségből fakadóan merült fel bennem. A minap kishúgom (8 éves), próbálta ismét rávenni édesapukáját, hagy legyen már neki is Facebook-ja, hiszen már olyan sok barátja fent van, és persze, a nagyobb tesóknál is igen gyakran látja megnyitva az oldalt, ami nyilván valóan azt jelenti, hogy ez egy szuper jó dolog, és hát igencsak károsodik a szociális státusza annak, aki még nincs fent eme ominózus weboldalon.
Én speciel azok közé tartozom, akik 80%-ban kizárólag levelezésre használják az oldalt, a maradék 20%-ban pedig a tanulás megúszására használt pótcselekvések egyikeként céltalanul nézelődöm.
Nos így mire használná a 8 éves az oldalt? Játékok és képnézegetés nagy mennyiségben. És mitől is vonódik el ez az idő? A játéktól. Hiszen házit írni muszáj, fürdeni muszáj, az esetleges házimunkákat meg csinálni szintén. Így az egyetlen rugalmas időszak a játék ideje. Viszont ha kicsit jobban belegondolunk ez az idő sok helyen tévézéssel telik el sajnos. Ennél viszont még a számítógépezést is hasznosabbnak gondolom.

Na de visszatérve a családi anekdotához, hogy-hogynem, de lett saját profilja kishuginak, akár elérte a kívánt korhatárt, akár nem. Jó Y generációsként egy óra leforgása után profin használta az összes alkalmazás, a legapróbb fülecskéig. És bár autodidakta módon sem túl bonyolult kiigazodni ezeken az oldalakon, nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek mellett legyünk használat közben, tanítsuk meg az oldal szabályaira, legyenek azok hivatalosak, vagy csak morálisak. Mutassuk meg, a valóban hasznos és világítsunk rá a csupán időrabló arcára.

Tulajdonképpen ha csak a saját ismerőseimet veszem alapul, rengeteg olyan embert tudnék sorolni, akik olyan szituációkban, vagy olyan céllal használják az oldalt, mely valószínűleg a legtöbb embert csak úgymond idegesít. Az egyik legkritikusabb korosztály véleményem szerint a kiskamasz életkor. A szülők részéről nagy felelőtlenségnek tartom, hogy minden fajta kontroll nélkül engedik gyermekeiknek a gyakran megbotránkoztató képfeltöltést, és mindenfajta szociális erkölcs nélküli megnyilvánulásokat. Nem érzem magamat se maradinak, se koravénnek, de gyakran nem térek napirendre egy-egy ismerősöm aktuális profilján található tartalmak felett.

Nyilvánvalóan nem kamaszkorban kellene elkezdeni az e fajta erkölcsök gyermekekbe plántálását, de elnézni, és elfordulni sem szabad.

Tanári hitelesség

Világszerte emberek milliói regisztrálnak online közösségi oldalakon, engedve ezzel betekintést bárkinek privát életükbe. Sokan nincsenek tisztában a tartalmak védelmével, a képek és bejegyzések láthatóságának szűrésével. Én már önmagában azt sem értettem, hogy lehet, hogy az emberek ennyire nem aggódnak azon, mit szólhat mondjuk főnökük, jövőbeli munkáltatójuk a szűrés nélkül felkerülő tartalmakhoz egy-egy görbe estéről, kéretlen hozzászólásokról, stb. Természetesen mondhatjuk erre, hogy a munka utáni életét mindenki úgy éli, ahogy akarja, de ez véleményem korántsem ilyen egyszerű. Közismert az első benyomás által keltett hatás meghatározó ereje, és ha belegondolunk, egy online profil bármikor újra és újra megtekinthető, így mélyülve el mindenkiben az a kép, melyet ott mutatunk. 

Tovább gondolva, a pedagógusok szerepe fokozott figyelmet kíván ilyen témában. Ők példaképet jelentenek, diákjaiktól tiszteletet és megbecsülést várnak, ami egy magasabb szintű viselkedési szabványt kíván. Ezzel szemben a website-ok, mint a Facebook is, a csengetés utáni tevékenységeket mutatják, melyek nem minden esetben tesznek eleget ennek az elvárásnak. Különösen érvényes ez a pályakezdő pedagógusokra, akik az egyetemekről kerülnek vissza a tantermekbe. 

Sok munkahellyel összeférhetetlen egy effajta online profil létrehozása, képzeljük csak el a felsőbíróság elnökét ábrázoló hétvégi sörözős fényképet. Hitelessége, tisztelete azonnal zuhanórepülést venne szemünkben. Itt nem maga a cselekvés a meghatározó, hiszen mind emberek vagyunk privát élettel, és teljesen hétköznapi szabadidőeltöltési módokkal. A probléma az ezeket közszemlére tévő megmozdulásokkal van. 

Pedagógusoknál persze nincs ekkora nyomás, de nagy odafigyelést igényel a nem megfelelő tartalmak kiszűrése integritásuk érdekében. A diákok sokszor érdeklődnek tanáraik magánélete felől, főleg ha korban viszonylag közel állnak egymáshoz. Érdekes lehet, ki hol tölti az iskolán kívüli szabadidejét, hova jár esténként, milyen koncerteken vesz részt, milyen divatot követ. Hol van a határ a kapcsolatkialakításban? Csábító lehet egy nagyon népszerű, laza kép kialakításának a gondolata, ám ez könnyen a visszájára fordulhat, kellemetlen helyzeteket előidézve. 

Így a magánélet legyen elkülönítve a publikus tartalmaktól, függetlenül attól, milyen osztályfokon tanítunk. 

Amerikában nagy figyelem szegeződik a tanárokról diákjaik által kreált weboldalak és online profilok azonnali levadászására, mellyel azonnal személyiségjogokat sértenek. Iskolai szabályozás szintjén áll a helyzet.

Összességében arra próbáltam rávilágítani, hogy a közösségi oldalak rengeteg pozitív felhasználási lehetősége mellett fokozott figyelmet kell fordítani internetes tartalmaink korlátozásáról, szelektált közzétételéről. 

Átalakulás

Minden generáció fel tud idézni olyan pillanatokat az életéből,amikor unta vagy kiállhatatlan dolognak érezte a tanulást, amikor semmi kedve nem volt iskolába menni,vagy végigolvasni egy hosszú olvasmányt,esetleg olvasó naplót írni.

Az információs kor előtt a diákok lineáris folyamatban tanultak, a könyvük mellett az órai anyag,esetleg a mellé kiadott ajánlott irodalom voltak a források. Ma ez a lineáris folyamat megváltozott,mert az internet arra ösztönzi használóit,hogy egyik honlapról a másikra ugráljanak ahelyett,hogy egyetlen forrásra,például egy könyvre összpontosítsanak.Ez az új asszociatív gondolkodás,ami a diákok többségét képtelenné teszi arra,hogy elmélyüljenek az olvasásban vagy az írásban,a régi linerás működést igénylő tevékenységekben.

A kognitív folyamatok az agy neuroplaszticitása következtében változnak. A szokások,tanulási forma,az olvasási művelet és az íráskészség még nem nagyon látványos,de annál komolyabb átalakuláson megy keresztül. A neuroplaszticitás az agynak azt a képességét jelenti,amelyben a neuronok reagálnak a bemenő jelek típusának,erősségének és frekvenciájának megfelelően.

Az agyi képalkotó vizsgálatok bizonyítják,hogy a neuronok működése változást mutat, új kapcsolatok létesülnek ebben a tanulási folyamatban. Az információs kor is új bemenő jeleket jelent mindannyiunk számára.A megannyi vizuális inger folyamatosan áramlik,amiből kiválogatjuk a fontosabbakat és ezzel új asszociatív pályákat hozzunk létre saját agyi tevékenységünkben. Azonban a bemenő jelek mértéke és intenzitása mellé társulnak újabb vonások is.."
Tari Annamária

Szülő szemmel

Az internet világszerte komoly fejtörést okoz a felnőtteknek.Nem mindegy ,mennyire következetes az védelem,amit kialakíthatnak.Arra ugyanis nem számíthat senki,hogy az internet lesz oly kegyes és figyelembe veszi gyermeke életkorát és szabályozz dolgokat.

Ahogyan a közlekedésben egy kereszteződéshez érve körbenézzünk hogy nem jön-e autó úgy kell megtanulnunk vigyázni önmagukra is az interneten,csak azonban ezen a színtéren még mindig tanulni kényszerülünk.

A szülők olykor belefutnak olyan csapdába hogy megtanítják gyermeküket maszkot viselni,mert az internet veszélyes,így okot,engedélyt, kap a szülőtől egy hazugságra. De vajon mit kezd érzelmileg ezzel az engedéllyel akkor,ha más, offline helyzetben jól jönne egy kis hazugság vagy kegyes csalás?

Tinik életszakaszában még képtelenség különbséget tenni a szükséges álca és a valódi hazugság között,mert ebben a korban még elég képlékeny a valóság törvényeinek felismerése.Ilyenkor jelennek meg az első iskolás füllentések az osztályzatról, másnapi dolgozatról azonban ebben az életkorban különösen nagy hangsúlyt fektetnek a szülők az őszinteség és a becsületesség kialakulására.
Most viszont azt látjuk hogy egy pontban a szülő maga ad felmentést,amit félelmében esetleg tehetetlenségében tesz. Ez az engedély azonban nem általános érvényű. Ezzel vajon a gyermekek is tisztában vannak e ?Vagy jogosan vágja oda majd egyszer csak oda a szülőnek,hogy : " Te mondtad hogy hazudjak! Akkor most mit magyarázol? Most lehet vagy nem ????

Álarchatás

Az információs kor gyakorlatilag bármilyen életkorú felhasználójának ad egy olyan csatornát,melyen keresztül kiléphet a realitás keretei közül és "megszólíthatja,megjelenítheti" mindazt,amit tudatos és tudattalan fantáziájában van.

A generalizációs hatások miatt ez a lélektani működés hatással van egyéb korlátok leomlására is. A virtuális tér megengedi, hogy olyan érzelmek és fantáziák váljanak az online világban "valósággá",aminek következménye a további vonzódás,az élmény újbóli átélése után,ami tehát egyfajta addikció. És természetesen, ahogy a felnőttek úgy  a kamaszok is élnek a lehetőségekkel.

László Miklós és Kósa Éva 2011-es kutatásából kiderül, hogy minden 5. alany adta már ki magát másvalakinek e-mailezés vagy MSN-ezés közben.

Arra a kérdésükre, hogy „Kerültek-e közel valakihez a neten? – a fiatalok majdnem fele 48% válaszolt igennel.

Az képernyőn és az online világban tehát olyan képek és információk vannak, amiket a kamaszok is aktívan használnak, jóindulatúak és naivak a veszélyt illetően,de nem áll távol tőlük,hogy továbbgörgessék a feszültségeiket. Elhiszik, hogy az élet ilyen – és miért ne hinnék? Ebben a világban élnek..

Igények az oktatásban

Az oktatás területe komoly változásokon megy keresztül. Nemcsak amiatt mert a diákok "mások",mint elődeik,hanem azért mert az információs kor digitális világa átalakítja a megértés,bevésődés,felidézés folyamatát.

A tanítás alappillére a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Nagyon fontos a figyelem, a koncentráció, az érdeklődés, azaz a tanulási motiváció. Azonban ha a tanulási motiváció változik, akkor a nehezül az oktatás, amely a régi módszereket használja.

És itt vetődnek fel egy pedagógus számára különböző kérdések:

- Jelenleg mi számít nekik, érdekesnek?

- Milyen intenzitással képesek tanulni most?

- Milyen formátumú legyen a tananyag ?

- Hol húzódik meg majd a határ a bevésődött ismeretanyag és a megkereshető tartalom között?

Kutatások bizonyítják, hogy az információ elérési helyét pontosabban idézzük fel, mint magát a tartalmat => kognitív képességek átalakulóban vannak, így a régen kialakult súlypontok áthelyeződnek.

Változik az általános műveltség és tudás térképe az által, ahogy a fontos/nem fontos aspektus kialakul. Tehát a pedagógusoknak "kötelező" lépést kell tartaniuk az új generáció igényeivel azért hogy munkájuk eredményes legyen ?

Hangout-laikusok

Projektünk záróakkordjaként jelentenem kell, meg vannak kutatásaink eredményei, elkészült a diasorunk, a hozzá szervesen kapcsolódó előadás szövege, felmondtuk, feltöltöttük, kééész!
De ehhez sok háttérinformációt is el kell mondani. Mint a címből már kiderülhetett, a Google Hangout programját használtuk, mellyel azt kell mondjam, igencsak megszenvedtünk. A terv az volt, hogy mindenfajta térbeli akadály nélkül csapatunk tagjai egy előre megbeszélt időpontban, szép kényelmesen leül számítógépe mellé, és a Hangout segítségével elkészítünk egy közös videót, mely képi anyaga a diavetítésünk, alatta pedig az előadás szövege hallható. A program egyszerűsége nálunk csak elméleti síkon vált be. Több gondunk is akadt a használattal, ám a fő problémát, a számítógépek közti inkompatibilitás jelentette. Ezt nagyon nehéz volt áthidalni, tekintve, hogy általában mindenkinek egy bizonyos számítógép áll rendelkezésére, és azt váltogatni elég nehézkes. A folyamat során kiderült, hogy a különböző márkájú laptopok csupán véletlenszerűen hajlandóak együttműködni, és természetesen a mi 3 fős kis csoportjából két gép egyáltalán nem, másik kettő pedig kb. 50%-ban hajlandó a közös munkára.
A képernyőmegosztás segítségével könnyű volt elérni a várt képi eredményt, elindítottuk a diavetítést, így ezt látta mindenki, nem a résztvevők webkamerája által közvetített képet. Ám a hang minősége nem nevezhető jónak sem. Ugrál, késik, sokszor túl halk, és ezeken nem tudtunk változtatni sajnos.
A videó rögzítése is némi akadályhoz ért, csupán egyikünk volt képes rögzíteni és ezzel feltölteni egy nyilvános videómegosztó oldalára. Az tűnt magától értetődőnek, hogy csak az rögzíthet, aki a hívást kezdeményezi, ezért változtatni próbáltunk a felálláson, de nem segített.
Végül csak úgy tudtuk megoldani az együttműködést, hogy csak össze kellett kettőnknek ülni, és a harmadik társsal így folytattuk az előadást. Úgy gondolom, ez némi sikertelenséget jelent, hiszen a program fő előnyeként kéne megjelenni a földrajzi helyzet kiküszöbölésének, ám nálunk ez nem valósult meg.

megkérdeztem néhány barátomat

Kíváncsi voltam, hogy a barátaim, ismeröseim körében mennyire elterjedt az IKT rövidítés, illetve, hogy emlékezne-e az elsö digitális élményükre.
Ti emlékeztek?


Hasonló korosztályt kérdeztem meg arról, mint én magam, hogy utána nézés nélkül, szerintük minek a rövidítése az IKT?

A legtöbb válasz, 31 emberböl 27, a "foggalmam sincs, nem is hallottam még róla" választ adta.

Volt aztán természetesen olyan, aki nem tuda figyelmen kívül hagyni, hogy egy gyógypedagógus hallgató kérdezi ezt töle, így a válasz: " ha jól tudom valamilyen gyerekjóléti szolgálat".
Egy másik ismerösöm pedig : " ez valami pedagógiai szervezet, ha jól tudom."

Aztán, akik kommunikációt tanultak, vagy tv-nèl, rádiónál dolgoznak azok természetesen tudták a választ. Ezek összese ketten voltak.

Azt gondoltam, hogy sokkal többen fogják tudni, hogy sokkal elterjettebb, amikor megmondtma, hogy mi ez, akkor azért sokan az "aha" élményt élték át.

A másik kérdésem pedig az volt, hogy mi volt az elsö digitálsi élményük és , hogy mikor volt ha esetleg emlékeznek rá.
Sokak, nagyon sokan, az elsö mozi élményükre emlékeznek, volt aki tudta, hogy "1993-ban az Oroszlán királyt" látta.
Volt, aki az iskolai számítógépes órákra emlékszik inkább, hogy " valami teknösnek osztogatott parancsokat".
Volt, aki emlékezett, hogy 1994-ben kapták az elsö számítógépüket karácsonyra.
Valaki, az elsö digitális "nyuszis" óráját említette meg.

Mindenesetre, nagyott változott a világ azóta, mióta az elsö élmény ért bennünket.
A Commodor számítógépek helyett, már modren, gyors, nagy kapacitású gépeket használunk.
Internetezni már bárhol lehet.
A telefonjaink mára olyan csúcsteljesítményü kis gépek, amelyekkel bárhol legyünk a világba szinte bárminek utána tudunk nézni vagy el tudunk vele sok mindent intézni.
És ehhez minösszesen 15-16 év kellett.

Kiváncsi leszek, az utánunk jövö generációnak, mi lesz az elsö digitális élménye. Vagy a mozi és a számítógép marad nekik is? Vagy a szüleik okos telefonjaik lesznek nekik az elsö élményük? Fogják tudni, hogy létezett olyan, hogy vezetések telefon? Vagy betárcsázós internet?

Edmodo

Az Edmodo nevű 2010. óta működő online felület kifejezetten tanítási célzattal készült el. Az oldal alapítói Nicolas Borg és Jeff O'Hara, két chicago-i iskola technológusa, 1997. óta munkálkodott egy olyan weboldal elkészítésén, mely biztonságos felületet nyújt tanárok, diákok és szülők számára a kooperációhoz.

Ennek eredményeképpen megszületett az Edmodo, mely kinézetre igen hasonló a jól ismert Facebook dizájnhoz, és leírása szintén nagyon hajazna rá: információkat oszthatnak meg, feltölthetnek képeket, filmeket, szöveges dokumentumokat, melyek a csoporton belül bárki számára láthatók. Eddig ugye a Facebookról is beszélhettem volna, de nem!

A website-nak különlegessége abban rejlik, ahogyan a felületet kialakították. Használata praktikus, egyértelmű, kezes alkalmazás, mely nagyban megkönnyítheti és szórakoztathatóvá teheti a diákok számára is az iskolai kötelező tennivalókat. Közzétehetők a házi feladatok, az aktuális tananyagok, szorgalmik, az osztály életében bármilyen releváns esemény, eredmény, és így tovább. Hiszen ez már a 21.ik század, igenis kell egy online felület az osztálynak, igenis rakjuk fel a házikat és anyagokat, ha másért nem akkor azért, hogy megússzuk a "De tanárnő, én nem tudtam, hogy ez volt a feladat mára..." kifogásokat. Szervezhetjük itt az osztálykirándulást, színházat vagy papírgyűjtést. Természetesen nem arra célzok, hogy mindezekre ne is fordítsunk figyelmet élőben, de az amúgy is szűkös osztályfőnöki órákat pl. ezzel a felülettel jól kipótolhatjuk, hiszen az ehhez hasonló technikai és szervezési kérdéseket kitűnően lebonyolíthatjuk virtuálisan. Ezzel elérjük, hogy több időnk marad egy-egy olyan témára, mely mindenképpen személyes kontaktust, élőszót igényel (pl. beszélgetés az egészséges énkép kialakításához, társadalmi nevelés, stb.)

Az oldalhoz persze mindenki részéről regisztráció szükséges, majd csoportokat alakítva, jelszóval juthatunk egy-egy kisebb közösség tartalmaihoz. A tanítók megoszthatják a tudásanyagaikat, egyszerű alkalmat ad a kooperációra. Beengedi a szülőket is közösségbe, de passzív, amolyan látogatói státuszban. Ez annyit jelent, hogy látja a beszélgetéseket, felkerült anyagokat, de aktívan  nem vehet részt azok alakításában. A tanítóval kapcsolatba léphet természetesen, szabadon kérdezhetnek.

Ezt a célt persze bármilyen egyszerűbb weblap elkészítése, egy szimpla Fb csoport létrehozása, vagy Google alkalmazások vegyes használata is hasonlóan, jól elláthatná. Ennek ellenére azért támogatom ezt a felületet, mert az összes, számunkra fontos igénynek eleget tesz, nem kell vadászni és sakkozni hogy mit hova töltsünk, hogyan tegyük egyértelművé a tartalmakat. Fontos a dizájn, mellyel önmagában is sok diákot nyerhetünk meg. Ezen felül mivel kifejezetten oktató anyagok feltöltésére specializálódott, lényegesen egyszerűbbé teszi munkánkat. Hiszen nem akarunk órákat tölteni a szerkesztgetéssel és rendezéssel, hatékonnyá és egyszerűvé teszi a dolgunkat.

A digitális leves íze

A Budapesti Corvinus Egyetem nyílt napján tartott felvételei között bukkantam Dr. Aczél Petra A digitális leves íze (http://goo.gl/rgm79) című felvételére. Az előadás számomra nagyon érdekes volt, olyan témákat, kérdéseket feszeget, melyek teljes mértékben aktuálisak számunkra. A szociális médiumok jellemzői, haszna és átka kerül terítékre, kritikusan és gondolatébresztően beszél az Y-generáció új kultúrájáról.
Médiapesszimisták és optimisták pro és kontra érveit hozza fel a médiakultusz ellen és mellett.

Ellenérvek fő vonala:

• az időhöz való reális viszony elvesztése - 6-8 óra eltöltése napi szinten médiumokkal
• multitasker generáció - több irányba való koncentrálás, mely szerteágazó ugyan, de ez nem mély és kitartó figyelmet jelent, ennek következménye, hogy lassan egy könyvet sem tudunk elolvasni
• függőség kialakulása vagy csupán fokozott használati mód (David Buckingham)?
• antiszocialitás kialakulása - online lét előnyben részesítése a valódi léttel szemben
• műveltség, tudás megváltozása - lexikális, elmélyülő tudás redukálódása

Optimisták

• kreatív kultúra létre jövetele - saját termékek (filmek, képek, írott anyagok) teremtése, közzététele
• demokratikus, egyenlőségelvű kultúra
• interaktív - bő eszköztár, tér-idő leküzdése

De ha valóban középúton járunk, olyan kérdések merülnek fel, hogy ebben a kommunikatív világból mi marad fenn a későbbi generációk számára. Hiszen régen levelek, képeslapok, papírra nyomott fényképek még ma is fellelhetőek, de a jelenlegi társadalom már ritkán használja ezeket. Minden virtuális formátumban létezik, és ez a tendencia egyre növekszik. 'Életünk' telefonokban, netbookokon és laptopokon tárolódik. Az egyszerűbb és gyorsabb információátadás sok új csatornát nyit meg életünkben, de egyúttal le is zár másokat. A kommunikáció ezen formáját is inkább hatékonynak, mint kielégítőnek nevezném. A mélyebb, személyes kapcsolatokat nem lehet pusztán online kommunikáció útján fenntartani, elengedhetetlen a fizikai jelenlét. 

Szükség van adatokra- -Megvalósítható iskolat ötletek 3. (F.K)

https://www.adoberevel.com/shares/1e904eae900e49dcb2839d0670309f05/albums/3465e50fb32449b9978d32187a091382

a játék:

korosztály: 17-18-töl 22-23éves korig.
Viszonylag értett személyiségeket szeretnék erre a nem egyszerü játékra, hiszen itt fontos, hogy kellö tapasztalattal és viszonylag kiforott személyiséggel rendelkezzenek a játékban résztvevök.

A játék menete:

- A link alatt látható emberek, teljesen hétköznapi, átlagos emberek. Szeretném, ha mindenki kiválasztana legalább 6-ot és a megadott szempontok szerint elemezné.
Próbáljuk megtipptelni:
~ a korukat,
~ a foglalkozásukat, ha nyugdíjas, akkor mi lehetett a foglalkozása,
~ családi állapotukat,
~ néhány külsöböl adodó tulajdonságot (pl: gonodskodó, életvidám... bármit)

Fontos nagyon, hogy nincs rossz válasz. Én sem ismerem ezeket az embereket. A lényeg, hogy alá tudd támasztai valamivel a tippjeidet.
(25-30perc)

Ha mindenki kész, megbeszéljük az összes kiválasztott embert. Elöször végig hallgatjuk a jellemzést majd a többiek véleményezhetik azt.
(min 30 perc)