Epilógus

Számításaim szerint ez az utolsó blogbejegyzésem. Minden egyes bejegyzésnél elolvastam egy cikket,hogy legyen némi támpontom a vélemény alkotással kapcsolatban,azonban most úgy döntöttem hogy kiemelem az új ismereteim közül azokat,amik leginkább elgondolkodtattak.

Mindig is félelemmel töltött el az internetes világ gyors és innoatív fejlődési mutatói. Saját magamon is megtapasztaltam ennek hatását,hiszen a mindennapjaim aktív programja lett a facebook böngészése, az anyagokról való kutakodás, a könyvek  digitális formátumú olvasása,stb. és mindennek az oka az egyszerűség,gyorsaság és a hatékonyság.

De az én egyszerű világomon kívül ennél sokkal jelentőségteljesebb változásokat is maga után vont a fejlődése. Hatalmas generáció különbségek léptek fel a x,y és z között. Digitális énképek jelentek meg másítva az emberek személyiségét egyfajta menekülés és valódi én megvalósulása szerepében. Az agy funkcionalitásának átalakulása szintén folyamatban van.A számítógép ma már kultúránk részévé vált..

Ezek a bloggolások,mintha csak egy lavinát indítottak volna el bennem úgy éreztem magam,ugyanis az irományok után még gondolkodni szoktam az adott cikken és ez tetszett. Tetszett hogy a gyors napjaimban egy kicsit elgondolkodtatott,így fel tudtam figyelni a körülöttem lévő dolgokra.

Gyerekek és a Facebook?

Ez a kérdés személyes érintettségből fakadóan merült fel bennem. A minap kishúgom (8 éves), próbálta ismét rávenni édesapukáját, hagy legyen már neki is Facebook-ja, hiszen már olyan sok barátja fent van, és persze, a nagyobb tesóknál is igen gyakran látja megnyitva az oldalt, ami nyilván valóan azt jelenti, hogy ez egy szuper jó dolog, és hát igencsak károsodik a szociális státusza annak, aki még nincs fent eme ominózus weboldalon.
Én speciel azok közé tartozom, akik 80%-ban kizárólag levelezésre használják az oldalt, a maradék 20%-ban pedig a tanulás megúszására használt pótcselekvések egyikeként céltalanul nézelődöm.
Nos így mire használná a 8 éves az oldalt? Játékok és képnézegetés nagy mennyiségben. És mitől is vonódik el ez az idő? A játéktól. Hiszen házit írni muszáj, fürdeni muszáj, az esetleges házimunkákat meg csinálni szintén. Így az egyetlen rugalmas időszak a játék ideje. Viszont ha kicsit jobban belegondolunk ez az idő sok helyen tévézéssel telik el sajnos. Ennél viszont még a számítógépezést is hasznosabbnak gondolom.

Na de visszatérve a családi anekdotához, hogy-hogynem, de lett saját profilja kishuginak, akár elérte a kívánt korhatárt, akár nem. Jó Y generációsként egy óra leforgása után profin használta az összes alkalmazás, a legapróbb fülecskéig. És bár autodidakta módon sem túl bonyolult kiigazodni ezeken az oldalakon, nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek mellett legyünk használat közben, tanítsuk meg az oldal szabályaira, legyenek azok hivatalosak, vagy csak morálisak. Mutassuk meg, a valóban hasznos és világítsunk rá a csupán időrabló arcára.

Tulajdonképpen ha csak a saját ismerőseimet veszem alapul, rengeteg olyan embert tudnék sorolni, akik olyan szituációkban, vagy olyan céllal használják az oldalt, mely valószínűleg a legtöbb embert csak úgymond idegesít. Az egyik legkritikusabb korosztály véleményem szerint a kiskamasz életkor. A szülők részéről nagy felelőtlenségnek tartom, hogy minden fajta kontroll nélkül engedik gyermekeiknek a gyakran megbotránkoztató képfeltöltést, és mindenfajta szociális erkölcs nélküli megnyilvánulásokat. Nem érzem magamat se maradinak, se koravénnek, de gyakran nem térek napirendre egy-egy ismerősöm aktuális profilján található tartalmak felett.

Nyilvánvalóan nem kamaszkorban kellene elkezdeni az e fajta erkölcsök gyermekekbe plántálását, de elnézni, és elfordulni sem szabad.

Tanári hitelesség

Világszerte emberek milliói regisztrálnak online közösségi oldalakon, engedve ezzel betekintést bárkinek privát életükbe. Sokan nincsenek tisztában a tartalmak védelmével, a képek és bejegyzések láthatóságának szűrésével. Én már önmagában azt sem értettem, hogy lehet, hogy az emberek ennyire nem aggódnak azon, mit szólhat mondjuk főnökük, jövőbeli munkáltatójuk a szűrés nélkül felkerülő tartalmakhoz egy-egy görbe estéről, kéretlen hozzászólásokról, stb. Természetesen mondhatjuk erre, hogy a munka utáni életét mindenki úgy éli, ahogy akarja, de ez véleményem korántsem ilyen egyszerű. Közismert az első benyomás által keltett hatás meghatározó ereje, és ha belegondolunk, egy online profil bármikor újra és újra megtekinthető, így mélyülve el mindenkiben az a kép, melyet ott mutatunk. 

Tovább gondolva, a pedagógusok szerepe fokozott figyelmet kíván ilyen témában. Ők példaképet jelentenek, diákjaiktól tiszteletet és megbecsülést várnak, ami egy magasabb szintű viselkedési szabványt kíván. Ezzel szemben a website-ok, mint a Facebook is, a csengetés utáni tevékenységeket mutatják, melyek nem minden esetben tesznek eleget ennek az elvárásnak. Különösen érvényes ez a pályakezdő pedagógusokra, akik az egyetemekről kerülnek vissza a tantermekbe. 

Sok munkahellyel összeférhetetlen egy effajta online profil létrehozása, képzeljük csak el a felsőbíróság elnökét ábrázoló hétvégi sörözős fényképet. Hitelessége, tisztelete azonnal zuhanórepülést venne szemünkben. Itt nem maga a cselekvés a meghatározó, hiszen mind emberek vagyunk privát élettel, és teljesen hétköznapi szabadidőeltöltési módokkal. A probléma az ezeket közszemlére tévő megmozdulásokkal van. 

Pedagógusoknál persze nincs ekkora nyomás, de nagy odafigyelést igényel a nem megfelelő tartalmak kiszűrése integritásuk érdekében. A diákok sokszor érdeklődnek tanáraik magánélete felől, főleg ha korban viszonylag közel állnak egymáshoz. Érdekes lehet, ki hol tölti az iskolán kívüli szabadidejét, hova jár esténként, milyen koncerteken vesz részt, milyen divatot követ. Hol van a határ a kapcsolatkialakításban? Csábító lehet egy nagyon népszerű, laza kép kialakításának a gondolata, ám ez könnyen a visszájára fordulhat, kellemetlen helyzeteket előidézve. 

Így a magánélet legyen elkülönítve a publikus tartalmaktól, függetlenül attól, milyen osztályfokon tanítunk. 

Amerikában nagy figyelem szegeződik a tanárokról diákjaik által kreált weboldalak és online profilok azonnali levadászására, mellyel azonnal személyiségjogokat sértenek. Iskolai szabályozás szintjén áll a helyzet.

Összességében arra próbáltam rávilágítani, hogy a közösségi oldalak rengeteg pozitív felhasználási lehetősége mellett fokozott figyelmet kell fordítani internetes tartalmaink korlátozásáról, szelektált közzétételéről. 

Átalakulás

Minden generáció fel tud idézni olyan pillanatokat az életéből,amikor unta vagy kiállhatatlan dolognak érezte a tanulást, amikor semmi kedve nem volt iskolába menni,vagy végigolvasni egy hosszú olvasmányt,esetleg olvasó naplót írni.

Az információs kor előtt a diákok lineáris folyamatban tanultak, a könyvük mellett az órai anyag,esetleg a mellé kiadott ajánlott irodalom voltak a források. Ma ez a lineáris folyamat megváltozott,mert az internet arra ösztönzi használóit,hogy egyik honlapról a másikra ugráljanak ahelyett,hogy egyetlen forrásra,például egy könyvre összpontosítsanak.Ez az új asszociatív gondolkodás,ami a diákok többségét képtelenné teszi arra,hogy elmélyüljenek az olvasásban vagy az írásban,a régi linerás működést igénylő tevékenységekben.

A kognitív folyamatok az agy neuroplaszticitása következtében változnak. A szokások,tanulási forma,az olvasási művelet és az íráskészség még nem nagyon látványos,de annál komolyabb átalakuláson megy keresztül. A neuroplaszticitás az agynak azt a képességét jelenti,amelyben a neuronok reagálnak a bemenő jelek típusának,erősségének és frekvenciájának megfelelően.

Az agyi képalkotó vizsgálatok bizonyítják,hogy a neuronok működése változást mutat, új kapcsolatok létesülnek ebben a tanulási folyamatban. Az információs kor is új bemenő jeleket jelent mindannyiunk számára.A megannyi vizuális inger folyamatosan áramlik,amiből kiválogatjuk a fontosabbakat és ezzel új asszociatív pályákat hozzunk létre saját agyi tevékenységünkben. Azonban a bemenő jelek mértéke és intenzitása mellé társulnak újabb vonások is.."
Tari Annamária

Szülő szemmel

Az internet világszerte komoly fejtörést okoz a felnőtteknek.Nem mindegy ,mennyire következetes az védelem,amit kialakíthatnak.Arra ugyanis nem számíthat senki,hogy az internet lesz oly kegyes és figyelembe veszi gyermeke életkorát és szabályozz dolgokat.

Ahogyan a közlekedésben egy kereszteződéshez érve körbenézzünk hogy nem jön-e autó úgy kell megtanulnunk vigyázni önmagukra is az interneten,csak azonban ezen a színtéren még mindig tanulni kényszerülünk.

A szülők olykor belefutnak olyan csapdába hogy megtanítják gyermeküket maszkot viselni,mert az internet veszélyes,így okot,engedélyt, kap a szülőtől egy hazugságra. De vajon mit kezd érzelmileg ezzel az engedéllyel akkor,ha más, offline helyzetben jól jönne egy kis hazugság vagy kegyes csalás?

Tinik életszakaszában még képtelenség különbséget tenni a szükséges álca és a valódi hazugság között,mert ebben a korban még elég képlékeny a valóság törvényeinek felismerése.Ilyenkor jelennek meg az első iskolás füllentések az osztályzatról, másnapi dolgozatról azonban ebben az életkorban különösen nagy hangsúlyt fektetnek a szülők az őszinteség és a becsületesség kialakulására.
Most viszont azt látjuk hogy egy pontban a szülő maga ad felmentést,amit félelmében esetleg tehetetlenségében tesz. Ez az engedély azonban nem általános érvényű. Ezzel vajon a gyermekek is tisztában vannak e ?Vagy jogosan vágja oda majd egyszer csak oda a szülőnek,hogy : " Te mondtad hogy hazudjak! Akkor most mit magyarázol? Most lehet vagy nem ????

Álarchatás

Az információs kor gyakorlatilag bármilyen életkorú felhasználójának ad egy olyan csatornát,melyen keresztül kiléphet a realitás keretei közül és "megszólíthatja,megjelenítheti" mindazt,amit tudatos és tudattalan fantáziájában van.

A generalizációs hatások miatt ez a lélektani működés hatással van egyéb korlátok leomlására is. A virtuális tér megengedi, hogy olyan érzelmek és fantáziák váljanak az online világban "valósággá",aminek következménye a további vonzódás,az élmény újbóli átélése után,ami tehát egyfajta addikció. És természetesen, ahogy a felnőttek úgy  a kamaszok is élnek a lehetőségekkel.

László Miklós és Kósa Éva 2011-es kutatásából kiderül, hogy minden 5. alany adta már ki magát másvalakinek e-mailezés vagy MSN-ezés közben.

Arra a kérdésükre, hogy „Kerültek-e közel valakihez a neten? – a fiatalok majdnem fele 48% válaszolt igennel.

Az képernyőn és az online világban tehát olyan képek és információk vannak, amiket a kamaszok is aktívan használnak, jóindulatúak és naivak a veszélyt illetően,de nem áll távol tőlük,hogy továbbgörgessék a feszültségeiket. Elhiszik, hogy az élet ilyen – és miért ne hinnék? Ebben a világban élnek..

Igények az oktatásban

Az oktatás területe komoly változásokon megy keresztül. Nemcsak amiatt mert a diákok "mások",mint elődeik,hanem azért mert az információs kor digitális világa átalakítja a megértés,bevésődés,felidézés folyamatát.

A tanítás alappillére a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Nagyon fontos a figyelem, a koncentráció, az érdeklődés, azaz a tanulási motiváció. Azonban ha a tanulási motiváció változik, akkor a nehezül az oktatás, amely a régi módszereket használja.

És itt vetődnek fel egy pedagógus számára különböző kérdések:

- Jelenleg mi számít nekik, érdekesnek?

- Milyen intenzitással képesek tanulni most?

- Milyen formátumú legyen a tananyag ?

- Hol húzódik meg majd a határ a bevésődött ismeretanyag és a megkereshető tartalom között?

Kutatások bizonyítják, hogy az információ elérési helyét pontosabban idézzük fel, mint magát a tartalmat => kognitív képességek átalakulóban vannak, így a régen kialakult súlypontok áthelyeződnek.

Változik az általános műveltség és tudás térképe az által, ahogy a fontos/nem fontos aspektus kialakul. Tehát a pedagógusoknak "kötelező" lépést kell tartaniuk az új generáció igényeivel azért hogy munkájuk eredményes legyen ?

Hangout-laikusok

Projektünk záróakkordjaként jelentenem kell, meg vannak kutatásaink eredményei, elkészült a diasorunk, a hozzá szervesen kapcsolódó előadás szövege, felmondtuk, feltöltöttük, kééész!
De ehhez sok háttérinformációt is el kell mondani. Mint a címből már kiderülhetett, a Google Hangout programját használtuk, mellyel azt kell mondjam, igencsak megszenvedtünk. A terv az volt, hogy mindenfajta térbeli akadály nélkül csapatunk tagjai egy előre megbeszélt időpontban, szép kényelmesen leül számítógépe mellé, és a Hangout segítségével elkészítünk egy közös videót, mely képi anyaga a diavetítésünk, alatta pedig az előadás szövege hallható. A program egyszerűsége nálunk csak elméleti síkon vált be. Több gondunk is akadt a használattal, ám a fő problémát, a számítógépek közti inkompatibilitás jelentette. Ezt nagyon nehéz volt áthidalni, tekintve, hogy általában mindenkinek egy bizonyos számítógép áll rendelkezésére, és azt váltogatni elég nehézkes. A folyamat során kiderült, hogy a különböző márkájú laptopok csupán véletlenszerűen hajlandóak együttműködni, és természetesen a mi 3 fős kis csoportjából két gép egyáltalán nem, másik kettő pedig kb. 50%-ban hajlandó a közös munkára.
A képernyőmegosztás segítségével könnyű volt elérni a várt képi eredményt, elindítottuk a diavetítést, így ezt látta mindenki, nem a résztvevők webkamerája által közvetített képet. Ám a hang minősége nem nevezhető jónak sem. Ugrál, késik, sokszor túl halk, és ezeken nem tudtunk változtatni sajnos.
A videó rögzítése is némi akadályhoz ért, csupán egyikünk volt képes rögzíteni és ezzel feltölteni egy nyilvános videómegosztó oldalára. Az tűnt magától értetődőnek, hogy csak az rögzíthet, aki a hívást kezdeményezi, ezért változtatni próbáltunk a felálláson, de nem segített.
Végül csak úgy tudtuk megoldani az együttműködést, hogy csak össze kellett kettőnknek ülni, és a harmadik társsal így folytattuk az előadást. Úgy gondolom, ez némi sikertelenséget jelent, hiszen a program fő előnyeként kéne megjelenni a földrajzi helyzet kiküszöbölésének, ám nálunk ez nem valósult meg.

megkérdeztem néhány barátomat

Kíváncsi voltam, hogy a barátaim, ismeröseim körében mennyire elterjedt az IKT rövidítés, illetve, hogy emlékezne-e az elsö digitális élményükre.
Ti emlékeztek?


Hasonló korosztályt kérdeztem meg arról, mint én magam, hogy utána nézés nélkül, szerintük minek a rövidítése az IKT?

A legtöbb válasz, 31 emberböl 27, a "foggalmam sincs, nem is hallottam még róla" választ adta.

Volt aztán természetesen olyan, aki nem tuda figyelmen kívül hagyni, hogy egy gyógypedagógus hallgató kérdezi ezt töle, így a válasz: " ha jól tudom valamilyen gyerekjóléti szolgálat".
Egy másik ismerösöm pedig : " ez valami pedagógiai szervezet, ha jól tudom."

Aztán, akik kommunikációt tanultak, vagy tv-nèl, rádiónál dolgoznak azok természetesen tudták a választ. Ezek összese ketten voltak.

Azt gondoltam, hogy sokkal többen fogják tudni, hogy sokkal elterjettebb, amikor megmondtma, hogy mi ez, akkor azért sokan az "aha" élményt élték át.

A másik kérdésem pedig az volt, hogy mi volt az elsö digitálsi élményük és , hogy mikor volt ha esetleg emlékeznek rá.
Sokak, nagyon sokan, az elsö mozi élményükre emlékeznek, volt aki tudta, hogy "1993-ban az Oroszlán királyt" látta.
Volt, aki az iskolai számítógépes órákra emlékszik inkább, hogy " valami teknösnek osztogatott parancsokat".
Volt, aki emlékezett, hogy 1994-ben kapták az elsö számítógépüket karácsonyra.
Valaki, az elsö digitális "nyuszis" óráját említette meg.

Mindenesetre, nagyott változott a világ azóta, mióta az elsö élmény ért bennünket.
A Commodor számítógépek helyett, már modren, gyors, nagy kapacitású gépeket használunk.
Internetezni már bárhol lehet.
A telefonjaink mára olyan csúcsteljesítményü kis gépek, amelyekkel bárhol legyünk a világba szinte bárminek utána tudunk nézni vagy el tudunk vele sok mindent intézni.
És ehhez minösszesen 15-16 év kellett.

Kiváncsi leszek, az utánunk jövö generációnak, mi lesz az elsö digitális élménye. Vagy a mozi és a számítógép marad nekik is? Vagy a szüleik okos telefonjaik lesznek nekik az elsö élményük? Fogják tudni, hogy létezett olyan, hogy vezetések telefon? Vagy betárcsázós internet?

Edmodo

Az Edmodo nevű 2010. óta működő online felület kifejezetten tanítási célzattal készült el. Az oldal alapítói Nicolas Borg és Jeff O'Hara, két chicago-i iskola technológusa, 1997. óta munkálkodott egy olyan weboldal elkészítésén, mely biztonságos felületet nyújt tanárok, diákok és szülők számára a kooperációhoz.

Ennek eredményeképpen megszületett az Edmodo, mely kinézetre igen hasonló a jól ismert Facebook dizájnhoz, és leírása szintén nagyon hajazna rá: információkat oszthatnak meg, feltölthetnek képeket, filmeket, szöveges dokumentumokat, melyek a csoporton belül bárki számára láthatók. Eddig ugye a Facebookról is beszélhettem volna, de nem!

A website-nak különlegessége abban rejlik, ahogyan a felületet kialakították. Használata praktikus, egyértelmű, kezes alkalmazás, mely nagyban megkönnyítheti és szórakoztathatóvá teheti a diákok számára is az iskolai kötelező tennivalókat. Közzétehetők a házi feladatok, az aktuális tananyagok, szorgalmik, az osztály életében bármilyen releváns esemény, eredmény, és így tovább. Hiszen ez már a 21.ik század, igenis kell egy online felület az osztálynak, igenis rakjuk fel a házikat és anyagokat, ha másért nem akkor azért, hogy megússzuk a "De tanárnő, én nem tudtam, hogy ez volt a feladat mára..." kifogásokat. Szervezhetjük itt az osztálykirándulást, színházat vagy papírgyűjtést. Természetesen nem arra célzok, hogy mindezekre ne is fordítsunk figyelmet élőben, de az amúgy is szűkös osztályfőnöki órákat pl. ezzel a felülettel jól kipótolhatjuk, hiszen az ehhez hasonló technikai és szervezési kérdéseket kitűnően lebonyolíthatjuk virtuálisan. Ezzel elérjük, hogy több időnk marad egy-egy olyan témára, mely mindenképpen személyes kontaktust, élőszót igényel (pl. beszélgetés az egészséges énkép kialakításához, társadalmi nevelés, stb.)

Az oldalhoz persze mindenki részéről regisztráció szükséges, majd csoportokat alakítva, jelszóval juthatunk egy-egy kisebb közösség tartalmaihoz. A tanítók megoszthatják a tudásanyagaikat, egyszerű alkalmat ad a kooperációra. Beengedi a szülőket is közösségbe, de passzív, amolyan látogatói státuszban. Ez annyit jelent, hogy látja a beszélgetéseket, felkerült anyagokat, de aktívan  nem vehet részt azok alakításában. A tanítóval kapcsolatba léphet természetesen, szabadon kérdezhetnek.

Ezt a célt persze bármilyen egyszerűbb weblap elkészítése, egy szimpla Fb csoport létrehozása, vagy Google alkalmazások vegyes használata is hasonlóan, jól elláthatná. Ennek ellenére azért támogatom ezt a felületet, mert az összes, számunkra fontos igénynek eleget tesz, nem kell vadászni és sakkozni hogy mit hova töltsünk, hogyan tegyük egyértelművé a tartalmakat. Fontos a dizájn, mellyel önmagában is sok diákot nyerhetünk meg. Ezen felül mivel kifejezetten oktató anyagok feltöltésére specializálódott, lényegesen egyszerűbbé teszi munkánkat. Hiszen nem akarunk órákat tölteni a szerkesztgetéssel és rendezéssel, hatékonnyá és egyszerűvé teszi a dolgunkat.

A digitális leves íze

A Budapesti Corvinus Egyetem nyílt napján tartott felvételei között bukkantam Dr. Aczél Petra A digitális leves íze (http://goo.gl/rgm79) című felvételére. Az előadás számomra nagyon érdekes volt, olyan témákat, kérdéseket feszeget, melyek teljes mértékben aktuálisak számunkra. A szociális médiumok jellemzői, haszna és átka kerül terítékre, kritikusan és gondolatébresztően beszél az Y-generáció új kultúrájáról.
Médiapesszimisták és optimisták pro és kontra érveit hozza fel a médiakultusz ellen és mellett.

Ellenérvek fő vonala:

• az időhöz való reális viszony elvesztése - 6-8 óra eltöltése napi szinten médiumokkal
• multitasker generáció - több irányba való koncentrálás, mely szerteágazó ugyan, de ez nem mély és kitartó figyelmet jelent, ennek következménye, hogy lassan egy könyvet sem tudunk elolvasni
• függőség kialakulása vagy csupán fokozott használati mód (David Buckingham)?
• antiszocialitás kialakulása - online lét előnyben részesítése a valódi léttel szemben
• műveltség, tudás megváltozása - lexikális, elmélyülő tudás redukálódása

Optimisták

• kreatív kultúra létre jövetele - saját termékek (filmek, képek, írott anyagok) teremtése, közzététele
• demokratikus, egyenlőségelvű kultúra
• interaktív - bő eszköztár, tér-idő leküzdése

De ha valóban középúton járunk, olyan kérdések merülnek fel, hogy ebben a kommunikatív világból mi marad fenn a későbbi generációk számára. Hiszen régen levelek, képeslapok, papírra nyomott fényképek még ma is fellelhetőek, de a jelenlegi társadalom már ritkán használja ezeket. Minden virtuális formátumban létezik, és ez a tendencia egyre növekszik. 'Életünk' telefonokban, netbookokon és laptopokon tárolódik. Az egyszerűbb és gyorsabb információátadás sok új csatornát nyit meg életünkben, de egyúttal le is zár másokat. A kommunikáció ezen formáját is inkább hatékonynak, mint kielégítőnek nevezném. A mélyebb, személyes kapcsolatokat nem lehet pusztán online kommunikáció útján fenntartani, elengedhetetlen a fizikai jelenlét. 

Szükség van adatokra- -Megvalósítható iskolat ötletek 3. (F.K)

https://www.adoberevel.com/shares/1e904eae900e49dcb2839d0670309f05/albums/3465e50fb32449b9978d32187a091382

a játék:

korosztály: 17-18-töl 22-23éves korig.
Viszonylag értett személyiségeket szeretnék erre a nem egyszerü játékra, hiszen itt fontos, hogy kellö tapasztalattal és viszonylag kiforott személyiséggel rendelkezzenek a játékban résztvevök.

A játék menete:

- A link alatt látható emberek, teljesen hétköznapi, átlagos emberek. Szeretném, ha mindenki kiválasztana legalább 6-ot és a megadott szempontok szerint elemezné.
Próbáljuk megtipptelni:
~ a korukat,
~ a foglalkozásukat, ha nyugdíjas, akkor mi lehetett a foglalkozása,
~ családi állapotukat,
~ néhány külsöböl adodó tulajdonságot (pl: gonodskodó, életvidám... bármit)

Fontos nagyon, hogy nincs rossz válasz. Én sem ismerem ezeket az embereket. A lényeg, hogy alá tudd támasztai valamivel a tippjeidet.
(25-30perc)

Ha mindenki kész, megbeszéljük az összes kiválasztott embert. Elöször végig hallgatjuk a jellemzést majd a többiek véleményezhetik azt.
(min 30 perc)

Aki siket, nem vezethet?

Az egészségügyi miniszter 2010 tavaszán írta alá a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló rendelet módosítását, mely egy mondatban megfogalmazta a siketek alkalmatlanságát.
A rendelet mellékletének 2.1.2. pontja szerint: „Egészségi alkalmatlanságot kell megállapítani siketség esetén.”

2011. január 01-én azonban életbe lépett az új szabályozás.
Megyénként ez eltérő, van ahol megadják az alkalmasságit az érintetteknek, Budapesten is volt már rá példa. Az érintetteknek célszerű fellebbezni az audiológus határozatát, és szerencsét próbálni egy másik szakorvosnál. Vannak olyan szakértői intézetek, ahol az esetek többségében megadják az alkalmasságit.

Remélem a jövőben ez változni fog, és azok, akik siketek vagy nagyothallók megkapják az érvényes jogosítványt!

Segítő eszközök

Nekem nagyon tetszett a múlt órán elhangzott Easy Youtube-os ötlet, hiszen ezt nem csak enyhe értelmi fogyatékosok használhatják, hanem akár látássérültek (gyengénlátók), gyerekek és idősek is. Eszembe jutott, hogy milyen ehhez hasonló dolgokat, eszközöket ismerhetünk még.

Például az időseknek készített vezetékes telefon vagy mobil telefon.

Ezt természetesen nem csak ők használhatják, hanem gyerekek, vagy fogyatékosok is.  Nagy számok, egyszerű kijelző, egyértelmű gombok és utasítások.
Nagymamámnak korábban vettünk például olyan számológépet is, amin nagyok a gombok és a számok is jól olvashatóak. Nincsenek nagy ujjaim, de nekem is sokkal egyszerűbb volt azt használnom.
számológép

Rákerestem, hogy esetleg gyerekeknek van-e valamilyen számológép, ami segítheti a tanulást, és persze a sok Hello Kitty-s és robot vagy bohóc alakú számológép mellett találtam olyat, ahol a számok más színűek, és nagy számok vannak a gombokon:számológép 2 és számológép.

Azt is nagyon jó dolognak találom, hogy lehet nagyítani az oldalakat, hiszen sokszor nincs közelben az olvasószemüveg, vagy csak túl kicsi a betűméret és így egy gombnyomással lehet állítani ezen.

A siketek ébresztőórája például rezeg és világít egyszerre: ébresztő óra
Keresgélés közben találtam egy olyan szállodát, amely nem csak a mozgássérültek speciális igényeit elégíti ki, hanem a siketekét és nagyothallókét is. A hallássérült vendégek legnagyobb problémái az ébresztés, a tűzjelző és a vendég érkezését jelző kopogás nem-észlelése. A probléma megoldása érdekében a szállodában egy többfunkciós, a szobában kényelmesen elhelyezhető jelzőrendszert alakítottak ki.A tűzriadót, a csengetést és a telefon csörgését (az ébresztést) a rendszer erős, villogó fénnyel jelzi a vendég felé.
A rendszer bármilyen szobatípusba könnyedén beszerelhető, egy mozdulattal ki-be kapcsolható, így ezen szobák nem csupán a hallássérültek számára használhatóak.

Az új autókban már nagyon sok extra dolgot lehet találni. Például a sávtartásra figyelmeztető rendszer, vagy az automata parkolás, amelyek beépített kamerás rendszerrel működnek, amelyek nem csak a többséget segítik a vezetésben.
Vagy a hangoskönyvek is lehetnek segítő eszközök a vakoknak, gyengénlátóknak, vagy azoknak, akik nem szeretnek olvasni.
Remélem a későbbiekben a fogyatékosok életvitelét segítő eszközök még jobban a köztudatban lesznek!

Akadálymentes internet?!?- (Gergö mini interjú)

"Egyébként azt szoktam mondani, hogy ha az ember mindent megfelelő humorral kezel, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az rossz, akár akadálymentesség területén sem. Én például megcsináltam azt, hogy egy előadáson odaszóltam az oktatónak, hogy jó lenne nagyobb betűvel írni a táblára, mert nem látom, persze akkor se láttam volna, ha a táblát betölti a betű, akkorával ír, vagy szintén egy előadáson történt, az előadó prezentációt vetített, kérdezte, hogy lehet látni a diákat, reflexből mondtam neki, hogy nem. :DDD
A tanárok is megszokják egyébként idővel, és már ők is csak mosolyognak ezeken. :)))"



Gergö diagnózisa

Gergö: Hat hónapra születtem, koraszülött voltam, és az inkubátorban eltöltött idő miatt mindkét szememről levált a retinám. A bal szememre csak fényt érzékelek, a jobbal pedig kb egy méterre látok, de csak a nagyobb tárgyak körvonalait, például arcokat, vagy más apróbb részletet igénylő dolgokat nem.

Kata: Mennyit internetezel, számítógépezel?

Gergö: Elég sokat foglalkozom informatikával egyébként, többen mondták, hogy biztos eltévedtem és a mérnökinfóra kellett volna mennem. :DDD A honlapokat én a jaws for windows képernyőolvasóval nézem és használom. Elég sok honlap van, amivel a képernyőolvasó nem működik együtt, mert egyszerűen belefagy, nem kezeli, ez általában akkor fordul elő, ha az oldal sok reklámot, mozgó elemeket, bannereket, vagy olyan részeket tartalmaznak, amelyek folyamatosan, dinamikusan frissülnek, és amelyek nincsenek feliratozva, szöveggel ellátva és például csak egy ábrára kell rákattintani.

K: Mi lenne a legnagyobb segítség neked?
G: Szerintem webböngészésnél fontos, hogy az oldal letisztult és egyszerű legyen, de emellett minden információt tartalmazzon, így jól fel lehet olvastatni a felolvasóval.

K: Felmerül a kérdés, hogy a facebook-ot, hogy tudod használni?(ott vettük fel egymással a kapcsolatot) Ott van valami akadálymentesítès?
G: A rendes facebook oldal egyáltalán nem használható vakon, semennyire, én a facebook mobilos verzióját használom firefox alól gépen is, ezt az : m.facebook.com cím beírásával lehet elérni.

K: Van még más ilyen "rugalmatlan" oldal, amit kellen de nem tudsz használni?
G:De például az OTP bank honlapja sem akadálymentes, semmit nem lehet csinálni a netbankon keresztül, sem utalni, sem egyenleget lekérdezni, stb csak ha van látó segítségem. A neptun rendszer sem akadálymentes itt miskolcon, de mivel szerkesztője vagyok a kari lapnak, ezt már jeleztem a fejlesztőknek egy ujságcikk formájában. :)))

Innoatív lehetőségek

A számítógép és az internet kényelmes világa mára már a kultúránk részé vált. Könnyen elérhető számunkra, a minden napjaink része otthon,a munkahelyen, az iskolában és bárhol,ahol van lehetőségünk a wifi adta lehetőségekre. De vajon a virtuális világ kényelme mindenki számára elérhető?

A világ egyre inkább nyit a sérült emberek felé segítve a közlekedésüket, életmódjukat ,mindennapjaikat amibe a számítógép kultúrája egyre inkább beivódni látszik. 

A slidesharet olvasva először a száraz,puszta tényekkel találkozhatunk a fogyatékosok számát illetően. Azonban ezt követően az ő életüket megkönnyítő lehetőségek sorával ismerkedhetünk. Örömmel olvastam,hogy a világ folyamatosan nyitottá és készségessé válik velük szembe. A mindennapjaik megkönnyítésére szolgáló elektronikus eszközök rendkívül hasznosnak bizonyulnak. Sajnos az eszközöket az áruk általában gyakran teszik elérhetetlené,azonban az egyszerűbb számítógépes programok elérhetősége és érthetősége is sokat számít- pl. Easy youtube. Természetesen akadnak kezdeti nehézségek de ezeket áthidalva ismerkedhetnek meg azzal a tudástárral,amit az inetrnet ad.

Őszintén szólva számomra mindig is lenyűgöző volt az a leleményesség amivel igyekeztek a kutatók minél egyszerűbbé és "kézzelfoghatóbbá" tenni a sérültek életét - pl: kifejlesztett a google vakok számára egy olyan autót amelyet egy számítógép irányít ezáltal nincs szükségük sofőrre mindössze csak annyit kell tenniük,hogy megadják a pontos címet.Remélem a továbbiakban is sikerül ilyen innoatív kutatásokat végezniük,amivel így megtudnak lepni :)

Easy YouTube és társai

       A Slide Share vetítést ( http://goo.gl/Fe0dx ) olvasgatva nagyon pozitív benyomást keltett bennem a kezdeményezés, mellyel jelentősen meg lehetne könnyíteni a valamilyen fogyatékossággal élők online életét. Az Easy YouTube életképes és hasznos programnak tűnik. Sokat beszéltünk már arról, hogyan lehet egyértelműbbé és könnyebben kezelhetőbbé tenni egy-egy weboldalt, és ez tökéletes példa lehet. Nagy ikonok, egyértelműen elkülönülő részek, több kép, stb.

      Nagyon tetszik, hogy a vetítésből kiderült, sok érintett személlyel, valódi potenciális felhasználóval végeztek próbateszteket, mely segít valóban felhasználó baráttá tenni programjukat. Ez egy olyan eleme a tervezésnek és kivitelezésnek, amelyet mindig és mindenhol szervesen be kéne építeni a teremtő folyamatokba. Ha csupán olyan emberek vannak bevonva a fejlesztési folyamatokba, akik csak közvetetten érintettek a fogyatékosság kérdésében, akkor sokszor nem éri el eredeti célját a végtermék.  Mind ismerünk, a mindennapokban tapasztalt, félresikerült próbálkozást, mellyel akadálymentesítésre törekednek, de végül nem történt valós megsegítés: ilyenek a rosszul tervezett rámpák, melyek a kanyarban túl szűkek, így kerekes székkel végül nem lehet bejutni az épületbe, az akadálymentesnek nevezett tömegközlekedési eszközök, melyhez továbbra is a sofőrt kell megkérni, hogy eressze le a rámpát, mely végül egy méterre van a járdaszinttől vagy szegélytől, és még sorolhatnám.
       Az ilyen ballépésekre ad kiváló megoldást egy fogyatékkal élőkből álló kontrollcsoport, tesztcsoport létrehozása, akik segítségével olyan problémákra is rálátást nyerhetnek a tervezők, amelyek előtte meg sem fordult fejükben.
     
       Ezt követően gondolataim az idősebb generációra, a nagyszülőkre, idősebb emberekre terelődtek. Sokan azt gondolhatják, ugyan már, ők nem gyakran törődnek olyan dolgokkal, mint Internet és online lét. De ezek az emberek nagyot tévednek. Figyelve nagymamámat, aki bőven 60. életéve fölött találkozott ha nem is a számítógéppel, de Internettel biztosan. Mára magabiztosan keres recepteket, emailezik, facebookozik, híreket olvas, régi osztálytársakat keres fel. Ebben a korosztályban sok olyan probléma merül fel, mint a látás nagyfokú romlása, finommotorika pontatlansága, az észlelés gyengesége. Ezek mind szükséges készségek a különböző webes alkalmazások használatához. Az egyszerűsített oldalak, mint a fent említett EasyYouTube is, jó megoldás lehet az ilyen helyzetekben.

Könnyített internetes oldalak (Filkey Kata)

A hétfői óra óta kicsit más szemmel próbálom szemlélni az internetes oldalakat.

Van- e "segítség" gomb?
Van- e akadálymentes lehetőség?
És ha akadálymentes mennyire jól használható?

Amire a témában rábukkantam a WCAAG vagyis a
Web Akadálymentesítési Szabvány.
Ez a szabvány elérhető magyarul is (W3C).
Ez a szervezet 3 szintet különbözetet meg:
"1.A legalacsonyabb az A szint, ezt mindenképpen be kell tartania egy akadálymentes honlapnak.
2. Egy magasabb szintű hozzáférhetőséget, akadálymentességet határoz meg az AA (két A) szint. Az AA szint elérése legtöbbször ajánlott, főleg közérdekű, állami, önkormányzati honlapok esetében.
A legszigorúbb az AAA szint, ennek az elérése már komoly követelményeket támaszt a honlap készítőivel és üzemeltetőivel szemben, főleg azoknak érdemes ilyen honlapot üzemeltetniük, akiknek a honlapját sok sérült, fogyatékos ember is fel fogja keresni."

Hát ez a szabvány ez az elmélet róla.
A facebook-on feltettem a kérdést, "ismernek- e az én barátaim ilyen oldalt, nem irtam ki ugyan, hogy gyógypedagógus, benfentesek kíméljenek, mert kíváncsi voltam arra is, hogy Ők miket ismernek, amelyek akadálymentesek.
Fantasztikus barátaim vannak, mert rögtön csörgött a telefonom és komment is jött, nem egy.
Többek között kaptam egy elérhetőséget, egy vak miskolci egyetemistához, aki például facebook-ot is használ. Irtam is neki, remélem válaszol és be tudok nektek számolni róla.
Amint válaszol engedélyt kérek tőle, hogy megoszthassam veletek is a tapasztalatait, meglátásait.

Ami viszont tény, hogy az összes EU-s és állami honlapnak ( hivatalok-, posták-, egyetemek- , fősiskolák honlapjai) akadálymentesnek kell lennie. A fent említett kategóriák, szabályok szerint.

Korcsoportok a játékokhoz 1.(F.K)

Megszületett a négy kisebb ötletem, óravázlatom a közösségi oldalak használhatóságáról.

Szerettem volna, olyan feladatokat, játékokat kitalálni, különböző korú gyerekeknek, serdülőknek, ahol megtapasztalhatják milyen egy internetes közösség tagja lenni.

Több játék nem fog készülni. A továbbiakban szeretném jobban részletezni, jobban kibontani, jobban összerakni ezt a programcsomagot.
Először a korosztályt szeretném leírni. Illetve, hogy az egyes korosztályoknál, hogyan változnak, módósulnak a játék szabályai.

1. a közös cél ( egy szavas játék)

Ezt a játékot bármely korosztály játszhatja, nem szabnék kórhatárt.
Amit azonban fontosnak találok, hogy a játszó csoport tagjai, csak maximum 1-1,5 évvel térjenek el egymástól, mégpedig azért, hogy a különböző szituációk, témák érdekeljék, megkönnyítsék ezt a furcsa kommunikációs helyzetet, mind két fél részére.

Felmerülő témák, korcsoportok szerint:

1. Iskolás kor (6-7-7,5. 8-9-10)

bemelegítéshez:
- időjárás- milyen volt az idő a hétvegén?
- nyári szünet - mi volt a legjobb?
- kedvenc állat - tudd meg mi a másik kedvenc állata.

szituáció:

- hívd meg a beszélgető társadat a közelgő szülinapi zsúrodra.

- mutasd be a kedvenc filmedet és tudd meg, hogy a másik látta-e?


2. iskolás kor (11-13. 14-15)

bemelegítés:

- kedvenc szabadidős tevékenység
- testvérek száma

szituációk:

- te már egyedül jársz az iskolából haza tudd meg, hogy a másik merre közlekedik, figyelj arra, hogy melyek azok a pontok, amiket hazafele te is érintesz.

- szervezzetek közös programot hétvégére. (pl: mozi, közös kirándulás, önkénteskedés :) ...)
A lényeg, hogy a beszélgetés végére mindketten ugyan azon a helyen legyetek ugyan abban az időben.

3. serdülő kor, középiskola

bemelegítés:

- előny és hátrány- e az internet?
- továbbtanulás - tudd meg, hova jelentkezik a másik egyetemre/főiskolára

szituáció:

- hogyan teszel a környezettszennyezés ellen? figyelj arra, hogy mik a közös pontok a beszélgető partnereddel.

- egy barátod arra panaszkodik, hogy nem tud otthon jól készülni a másnapi iskolára, mert nagyon sok testvére van és a szülők éppen válnak. sehol nincs egy nyugodt perce és ettől a jegyi is romlanak. mit tanácsolnátok neki? legyen legalább 2-3 közös ötletetek.

Az internet és a szülők

Az internet veszélyei és a családi élet normái  között mutatkozik összefüggés.

Minél lazább egy családi szerveződés,minél inkább nem hitelesek kommunikációjukban a szülők annál jobban lesz vonzóbb felületté az internet,ahol mindent vagyis majdnem mindent ,korlátok és konvenciók nélkül szabad csinálni.


A szabadságérzés átélése a kamaszkor egyik jellemző vágya. Azonban a kellő érzelmi muníció hiányában egy serdülő képtelen arra,hogy még éretlen önértékelését és nem létező bölcsességet használva kalandozzon az internet liberális világában.

Emiatt egy szülőnek nem érdemes ostoroznia a felületet,mert csak azt éri el,hogy az még inkább fontosabbá válik hiszen a "tiltott gyümölcs"jóval kívánatosabb,tehát inkább törekedjen arra,hogy megtalálja azt a közlésformát,amelyben az érték is megfogalmazódhatnak úgy hogy közben nem devalválódnak.

Felidézni? De minek ?

Az internet kiküszöböli a tér és idő nehézségeit,hiszen egy felvételt egy időben láthatunk egy kis városban és  nagyban is egyaránt a világ két különböző pontján.

Az információ tehát felkerül a netre, így csak rajtunk múlik és keresőnkön,hogy megtaláljuk e.

Az internet hatására megváltozik az emlékezet szerepe is,hiszen nem tanuljuk meg pontosan a szerzők nevét,mivel pár másodperc alatt kidobja a megfelelő információt a Google.

Végeztek egy kutatást a Columbia Egyetem kutatói,amiben azt mérték fel hogy a Google milyen hatást gyakorol a memóriára.
Az eredmény azt mutatta ki hogy a keresők miatt az emlékezési folyamatban megváltozott a szempontrendszer.Ahelyett hogy emlékeznénk a tényekre arra emlékszünk hol tudjuk megtalálni az adott információt.Az is bebizonyosodott,hogy a felidézés folyamata romlik abban az esetben,ha a résztevevők tudják,hogy megtalálhatják az állításokat az interneten illetve sokkal jobban emlékeznek azokra az állításokra,melyeket töröltek mint a többire.

Átalakulóban van az emlékezés,felidézés folyamata miszerint nem az információ tartalmát,hanem az elérési útvonalat találjuk fontosnak és megjegyzendőnek.

Ha belegondolunk az internet az a  felület,ahol már semmi sem tűnik el..

Megvalósítható oktatási ötletek a közösségi oldalak használatához 4.

1.   nem odaillő sorok  ( no participant spamming)

A játék: (szorosan kapcsolódik a 3.részhez) 

 Meglévő, a facebook-ról vett kommenteket venném alapul.

 Az elöző feladatban elemzett emberek közül minden résztvevő választhat magábak egy karaktert és innentől kezdve az ő fejével fog gondolkozni. 

A játék vezetője kiír valamit a táblára, majd a karakterek, az előre kihúzott kommenteik közül reagálnak arra, úgy hogy a többi ember ne lássa, hogy ki mit tett a bejezgyéshez. 

Fontos, hogy a karakterük fejével és ne a sajátjukkal gondolkozzanak. 

A játék második fele, hogy mindenkinek tippelnie kell, hogy ki melyiket reagálta a táblán lévő mondatok közül. 

Természetesen lehet azt is, hogy nem irnak kommentet. 

Vagyis, ha a résztvevő úgy gondolja, hogy az ő karaktere erre a bejegyzésre nem reagálna, természetesen megteheti, de inkolonia kell döntését.  

Ettől a játéktól leginkább a sokszínüséget, a különböző nézeteket, vélemények nem odaillőséget várom. 

A résztvevők észrevételezhetik a kommenteket, szemtől szembe mondhatják a véleményüket, pont ezért találtam ki, hogy mindenki egy szerepbe bújik így az esetleges kritikákat nem a személy maga, hanem a karakter kapja. 

Eszköz: 

karakter leírás, fényképek, előre gyártott kommentek és reakció papírcetlik.

Brossúra készítése

Ezen a héten bemutathattuk az elkészült csoda brossúrákat, amely csapatunkban viszonylag gyorsan és meglepően nagy egyetértésben készült el.
Első és egyik legfontosabb felmerülő kérdés a célközönség meghatározása volt. Mint látjuk, az eredmény a pedagógus társadalom lett, melynek egy vetélytársa akadt, a szülők. Ebben a kérdésben szavazás és rábeszélés útján határoztunk. Az alapkoncepció szerint, egy képzeletbeli konferenciát szerveztük, melyen kollégáinknak próbálnánk szélesíteni látókörét IKT témakörben és webes oktatásban, de legfőképp a Facebook bevonásával. Azért érzem kézenfekvőnek ezt a témát, mivel a végső célunk mindenképp az lenne, hogy minél több pedagógus, legyen az többségi vagy gyógypedagógus, ismerje és használja ezeket a korszerű technikákat, haladjanak az újításokkal, aktívan vonják be ezeket a gyermekek tanulási folyamataiba. A generációs különbségek megkövetelik az idősebbek ún. felzárkóztatását, nem várhajuk el, hogy az Y-generációhoz hasonlóan, Ők is az "anyatejjel" jussanak hozzá ehhez a tudáshoz.
Ezt követően kiosztottuk a teendőket, hogy nagyjából minek is kellene rákerülnie egy ilyen brossúrára. A főbb szempontokat, témát, célkitűzést, mottót, stb. átbeszéltük, és szétosztottuk.
Maga a brossúra természetesen elektronikus formában készült el. Ennek több technikája is van, a teljesség igénye nélkül: spec. brossúra készítő, online alkalmazások ( www.mybrochuremaker.com, www.mycreativeshop.com ), az Microsoft Office részét képező programok (MS Publisher, MS Word), képszerkesztők (Photoshop, Paint), stb.
A profil, és kivitelezés nagyjából az Én munkám gyümölcse, és több meddő próbálkozást követően született csak meg. Ennek legfőbb oka, hogy a fent említett brossúra készítő programok számomra vagy valamilyen oknál fogva kevésbé jól használhatónak, vagy nem elég látványosnak bizonyultak. Így a harmadik online próbálkozás után kicsit megtörtem, beadva derekam a jó öreg Word-höz fordultam, majd pdf formátumban tartósítottam a végeredményt. És hát tessék-lássék, íme a mű:


három részre hajtogatható, így a fő cím kerül az első/felső oldalra - 

ez pedig a belső tartalom -  

Remélem mindenki tetszését elnyeri, Én egészen meg vagyok elégedve munkánkkal, melyből ahhoz képest, hogy legelső próbálkozásunk, szerintem jól sikerült darab lett belőle.

Megvalósítható oktatási ötletek a közösségi oldalak használatához 3.

3. Szükség van adatokra (networks need data)


A következő játékot senkinek nem tenném kötelezővé. Ebben csak az vesz részt, aki szeretne.

1.rész
A résztvevők számukra ismeretlen emberekről kapnának egy- egy fényképet, akiket jellmezniük kell:
- Kor
- Foglalkozás/ iskolázottság
- Csaladi állapot
- Néhány belső tulajdonság (3-4)

Egy arcot többen is jellemeznek, az adott szempontok szerint.
Majd mikor mindenki már legalább 2-3 arcot, embert jellemzett megbeszéljük közösen ki mit írt róla.
Ebből egy jó vitahelyzet is kialakulhat.


2. rész
Most nem fènykèpeket kapnak a rèsztvevők, hanem az előzőben megadott szempontok szerint jellemzést ( kor, iskolázottság/foglalkozás, családi állapot, belső tulajdonság).
Ezek alapján el kell képzelniük egy személyt és külsőre leírniuk, esetleg az ismerőseik között ilyet keresni és akár fényképen megmutatni. De az ismerősök közöti keresés csak legvegső esetben legyen, mert nehéz elvonatkoztatni a tényleges szélyiségüktől.


A célom ezzel, hogy a résztvevők, akik legalább 17-18 évesek, megtapasztalhassák, hogy mennyire tudunk a külső alapján ítélni. Mennyit elárul a külsőnk a belső tulajdonságainkról, életvitelünkről.

A végcélom pedig ezzel a játékkal, hogy a csoport tagjai kiválasztanak magukna a már jellemzett, analizált emberek közül , 1 szimpatikus és 1 kevésbe szimpatikus embert, ehhez kompromisszumot kell kötniük illetve meg kell győzniük egymást, hogy miért szimpatikus vagy unszimpatikus a választottjuk.
Majd megadott posztokat, amikre reagálniuk kell mindkét választott emberük gondolataival.
Természetesen választható opció az is, hogy nem reagál rá, hisz úgy is gondolhatja, hogy ez a poszt nem neki szól.

Hálóban

Aki rendszeres fb használó,az már biztosan belegondolt abba,hogy figyelhetik-e őt? Rögzíti-e valaki azt,hogy ő mit csinál,miket lájkol,miket add meg magáról,milyen csoportba tartozik,mennyire határozható meg az élete az idővonala által és hogy vajon ezeket felhasználják-e ?

Egy hétköznapi ember nem tudhatja,hogy ezek tévhitek vagy a valóság-e.

Ha mégis figyelnek akkor is mért félnénk ezektől a megadott információktól,hiszen nem tudja mennyi a fizetésem, a címem (jobb esetben) nem adom meg, nem ismerhetnek ki sőt akár hamis adatokat is megadhatok ezekből maximum hamis becsléseket nyernek.

Valóban ?

Mit csinál egy általános felhasználó a fb-on ? 

Kedvel. Általában azt kedvelik,amik az ízlésüknek megfelelő- érdeklődési kör, amit szeret,stb.

Azonban nem veszélyesebb kiadni az ízlésünket,mint száraz adatokat??Az ízlésünk által megismerhetnek minket,hiszen ez a személyiségünk terméke.Befolyásolhatóvá válunk,mert érzékenyen közelítünk a téma felé.

Eddig a reklámpiac és a média csak találgathatott a kedveléseinkről,most azonban kezükbe adjuk az információt...

Fb spektrum

Az iskolában a pedagógusok, otthon a szülők néznek értetlenkedve a fiatalokra,akiknek amikor csak lehetőségük van fb-nak. Figyelmeztetik őket- hagyják abba, leszólják őket- "már megint fb-zol?!", próbálják őket korlátozni - elveszik a telefonjukat, stb. azonban ezek eredménytelenek lesznek,sőt talán még a diákkal össze is vesznek,ami akár a kapcsoltuk végzetét is okozhatja. A gyermek makacsul ragaszkodni fog hozzá,hiszen ez az oldal nyújtja neki a társadalmi köteléket,ami ebben a korban szinte  a legfontosabb.Így esélytelen hatni rá.

Akkor mit tud tenni egy szülő vagy egy pedagógus?

Rengeteg pedagógus tart a fb-tól. Miért ? Mert újszerű? De az IKT is újszerű,ami pedig a legtöbbjüket  elvarázsolja. A titok talán az,hogy ebben az interakcióban egyenrangú lesz a diákkal. Ez a generáció a tisztelet, a hierarchia rendszerében nőt fel gyermekként és most mikor az őt érné a tisztelet,akkor az nem történik meg,mert ma más formában nyilvánul meg. Lehetségesnek tartom hogy ez az indok az,ami miatt nem látják a befolyásolhatóságukat a virtuális világban.

Felregisztrálhat,de akkor őt is beszippantja ez a virtuális világ!?

Nem! Felregisztrálhat és példát mutathat!

Meg kell ismerni ezt a világot ahhoz hogy szólni tudjanak a gyermekekhez,hisz ezek nélkül alaptalan vagdalkozásokkal az önmaga helyzetét nehezítik az aggodalmaskodók. 

Számtalan hasznos lehetőség nyílik a fb-on amit hatékonyan beékelhet a mindennapokba,ezáltal nevelve és tanítva a gyermeket. 

YouTube használata az osztályteremben

Mint sok helyen láthatjuk, szerencsére terjednek a web 2.0-s eszközök használata az oktatásban is. Sok mód és lehetőség nyílik az érdeklődő, újító szemléletű pedagógusok számára.
Most szeretnék megosztani veletek a számomra újdonságnak számító YouTube Education, YouTube Teachers és a YouTube Schools weboldalakkal kapcsolatos pár információt.
A weblapok már egy éve működésbe léptek, melyeken regisztrálva kifejezetten oktató célú videók találhatóak. Az iskolák hozzáférést adhatnak diákjaiknak a saját iskolai videómegosztó felületükhöz.
A nagy hátulütője persze a nyelv kérdése, hiszen ezek a videók túlnyomóan angol nyelvűek, ami nagy gátat szab felhasználhatóságuknak.

A YouTube arra is ad tippeket nekünk, mivel lehet legeredményesebben és leglátványosabban bevonni az osztálytermi folyamatokba a weboldalaik használatát:

1. Elkötelezhetjük diákjainkat olyan videók bemutatásával, melyek a saját életükkel kézzelfogható kapcsolatban állnak. A videók különböző véleményt és nézőpontokat válthatnak ki a diákokból, ami segíthet akár egy tudományos vita szikráját kipattintani. (pl. különböző látványos fizikai, kémiai kísérletek)
2. Egy-egy témakör kapcsán külön lejátszási listákat hozhatunk létre, melyek elemei automatikusan játszódnak egymás után, megválaszthatjuk a sorrendet, kihagyhatunk belőle részeket, stb.
3. A munkánk archiválása, melyeket évről évre felhasználhatunk, pl. grafikonok magyarázata, melyeket a diákok újranézhetnek, újraértelmezhetnek.
4. Lehetőség egy-egy témában mélyebbre ásni. Olyan lejátszási lista létrehozása, mely a kötelező anyagrészen túlmutat, jobban leás egy-egy témakörben. Ezzel segítve az érdeklődőbb diákokat.
5. A lemaradó diákoknak olyan videók feltöltése, melyek otthon újranézve segítenek a felzárkózásban.
6. Áttekintés az elkövetkezendő vizsgáról, tesztekről.
7. Kísérő kvízek a videók mellé az azonnali visszajelzés céljából.
8. Ha a diákok az új anyagot megelőzően kapnak egy gyors, témaáttekintő videóvázlatot, akkor később erre építve, csoportmunkában lehet feldolgozni az anyagrészt. Így a diákok maguk is tanárrá válhatnak.

Ezek az eszközök nagyon praktikusak lehetnek, ha a felületeket szisztematikusan, naprakészen és egyértelműen vezetjük. Sajnos sok olyan próbálkozást láttam már, ahol Én magam sem igazodtam ki a tömérdek információ és adattömeg között, nem hogy egy gyerek... Ilyen esetben, hiába van benne sok munka és jó szándék, de nem ér célba, hiszen nagyobb nyűg a használata, mint amennyi az öröm benne. Nagyon fontos a pontos témamegjelölés, az egyértelműsítő alcímek és a helyes kategorizálás is.   

Megvalósítható oktatási ötletek a közösségi oldalak használatához 2.rész (Filkey Kata)

2. Kell egy vezető

játék: Kiválasztunk egy "karmestert" a gyerekek közül, Ő lesz a vezető.
Egy másik gyereket pedig kiküldünk a teremből. Ő lesz az, akinek majd ki kell találni a cselekményt, amit a teremben maradt többi gyerek fog eljátszani neki.
Azok a gyerekek, akik a teremben maradtak, kivéve a "karmestert" bekötjük a szemüket és innentől a "karmesterre" vannak utalva.
A "karmester" irányíthatja a bekötött szemű gyerekek mozgását, szerepét a jelenetben.
Bármilyen mozgást betaníthat neki úgy, hogy a végére összehangolt jelenetet adjon elő. Például: egy osztály egy tanórán ül, mindenki ír és egy ember magyarár :) ö a tanár :)
A kiküldött játékos akkor térhet vissza, ha a bekötött szemű játékosok kész vannak a jelenettel.
Mikor belép a terembe, megnézi a jelenetet és ki kell találni, mit adtak elő a többiek.
A játék alatt a "karmester" beszélhet, a bekötött szemű gyerekek nem.

Cél: Azok a gyerekek, akiknek be van kötve a szemük, "birkák" és mennek a vezetőjük után, bármit mutat nekik. A "karmestert"érdemes megfigyelni mennyire él vissza helyzettel.

Kellék: egy nagy terem és olyan anyag, amivel be tudjuk kötni a gyerekek szemét .


Minden játékot szeretnék még tematikusabban leírni, összegyűjteni, jobban megfogalmazva a célt, akkor mikor már minden játék meglesz. És ebből összeállítani majd az évvégi egyéni feladatot is.



Miden játékot én találok ki. ;)

Események

Események::: Csatlakozás   Talán   Elutasít

Pár hete több ismerősöm is megosztotta ezt a képet a Facebookon. Még gimnazista voltam, amikor édesanyámék küldtek nekem egy SMS-t, hogy kész a vacsora, miközben egy emelet választott el csak minket, és korábban – és szerencsére azóta– sem volt erre példa. Engem ez már akkor is zavart, és feleslegesnek tartottam, hiszen máskor tudtak szólni rendesen is. 

Szomorúnak találom a képet, a helyzetet. Annyira személytelenné kezd válni a világ. Félek, hogy tényleg ilyen lesz a jövő, hogy szinte csak interneten fognak kommunikálni az emberek. Nem csak a Facebook a hibás az ilyen dolgokért, a szülőknek is oda kell figyelni. A családok este és hétvégén vannak (jó esetben) együtt, azt a kis időt is akkor töltsék együtt, és ne online beszéljék meg a fontos dolgokat.

Több családnál is tapasztaltam, hogy a szülő egy fontos dolgot nem onnan tudott meg, hogy a gyermeke elmondta, hanem a gyermek facebook profilján, vagy a blogján olvasta, látta.

Remélem azért a jövőben normalizálódnak majd az emberek és a közösségi oldalak kapcsolatai!

2012. október 7.